A klubhűség mintaképe felért a csúcsra

Az Európa-bajnokságot követően az UEFA technikai bizottsága alighanem gondban volt, amikor ki kellett jelölnie a torna legjobb futballistáját. Az nyilvánvaló volt, hogy egy spanyolnak kell nyernie, de nehéz lehetett eldönteni, hogy a csapatból kit is tüntessenek ki. Végül Xavira esett a választásuk, aki kevésbé látványosan, ámde annál hasznosabban futballozott - és az Eb utolsó két meccsén a kapu előtt is feltalálta magát.

Ezután már végképp elkerülhetetlen volt, hogy debütáljon a nagyválogatottban, amire 2000 novemberében, Hollandia ellen került sor. Egy sérülés miatt 2001 elején két hónapot ki kellett hagynia, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Barca a vártnál gyengébben szerepelt a Primerában, és csak negyedik lett. Sőt, a katalánok a következő pontvadászatban is csak ezt a pozíciót szerezték meg, pedig a 2001-2002-es bajnokság Xavinak személy szerint nagyon jól sikerült: csupán három meccset hagyott ki, és négy gólt is szerzett - vagyis eggyel többet, mint a teljes addigi pályafutása során.

Nem csoda, hogy nagy várakozással tekintett a 2002-es világbajnokság elé, ám hiába volt ott a spanyolok keretében, José Antonio Camacho alaphelyzetben csak tartalékként számított rá. Xavi csupán a Dél-Afrika ellen csoportmeccsen volt kezdő, igaz, a Koreai Köztársaság elleni negyeddöntőben becserélték, és a büntetőpárbajban értékesítette is a maga tizenegyesét, de a spanyolok kiestek.

A középpályás a következő években is rendre a Barca legjobbja volt, ám a klub sehogyan sem tudott újabb bajnokságot nyerni, és a nemzetközi porondon is rendre elvérzett. Arról nem is beszélve, hogy sokak szerint a válogatottban sem kapta meg az őt megillető elismerést, a 2004-es kontinensviadalt például a kispadról nézte végig.

A nemzetközi futballközvélemény mindenesetre egyre inkább tisztelte, főleg a Manchester United trénere, Sir Alex Ferguson volt nagy "rajongója": a Vörös Ördögök állítólag többször is szerették volna elcsábítani a focistát Barcelonából, aki azonban nem akarta otthagyni nevelőegyesületét. A 2004-2005-ös pontvadászatban aztán végre minden összeállt: a katalán gárdában olyan társai voltak, mint Ronaldinho, Samuel Eto'o, Deco vagy Ludovic Giuly, ráadásul felnőtt Xavi mellé a középpályás Andrés Iniesta is, és a Barca hat év után ismét aranyérmes lett. Xavi alaposan kivette a részét a diadalból, hiszen a Don Balón osztályzatai alapján a Primera División negyedik legjobb focistája volt - csak három légiós (köztük Ronaldinho) előzte meg a ranglistán.