Szervusz paraszt! - egy csapatban a legsuttyóbb focisták

A rendkívüli képességek nem feltétlenül járnak együtt finom lélekkel vagy elismerésre méltó szellemi javakkal, vannak például olyan a feleségverő, rasszista, vagy egyszerűen csak durva, alattomos, fájdalmasan bunkó focisták, akikre edzőként ugyan szívesen számítanánk, barátkozni azonban nem nagyon szeretnénk velük. Összeszedtük közülük azt a tizenegyet, akik ellen - vagy akikkel - szerintünk a legrosszabb rémálom lenne pályára lépni. Suttyóválogattunk természetesen a képzelet szüleménye, a valóságban vélhetően nem is lenne életképes, mert bár egytől egyig aktív játékosok alkotják, ha valóban egy csapatba kerülnének, valószínűleg rövid úton szétvernék egymást.  

Edgar Davids

A Pitbull becenéven is ismert holland középpályás az utóbbi évtized legkellemetlenebb kullancsai közé tartozott, nem véletlen, hogy a Milant, az Juventust, az Intert, a Barcelonát és Tottenhamet is megjárta, mielőtt tavaly januárban, 33 évesen hazatért nevelőegyesületéhez, az Ajax Amsterdamhoz. A rasztahajáról és speciális szemüvegéről is könnyen felismerhető játékos nem csak a gyepen volt kemény, erről elsősorban volt felesége tudna mesélni, és mesélt is az amszterdami rendőrségen, miután nem bírta tovább, hogy Davids rendszeresen bántalmazza, gyakran a kisfiuk szeme láttára.

Az asszony vallomása szerint férje többször rugdosta, fojtogatta, egyszer átlökte egy ablaküvegen, máskor a lépcsőn taszította le, s míg ő eszméletlenül feküdt, Davids rázárta a lakás ajtaját, magához vette felesége útlevelét és pénztárcáját, majd elment aludni.

Nem ez volt az első eset, hogy a suriname-i születésű sztár összeütközésbe került a törvénnyel, 1996-ban egy parkolóban bokszerrel felszerelkezve keveredett verekedésbe két férfival és egy nővel, a pályán pedig 2002-ben, trieszti előkészületi tornán Cosmin Contrával mutatott be egy nagyobb szabású hiriget, mely négy perccel a kezdő sípszó után kezdődött, majd kiállításukat követően az öltözőben is folytatódott.

Pályafutását nem csak az agresszivitásából fakadó események árnyékolják be, 2001-ben négy hónapos eltiltással sújtotta az olasz szövetség, mert szervezetében az anabolikus szteroidnak számító nandrolon nyomaira bukkantak.

Joey Barton

Erőszakos egy természete van Joey Bartonnak is, a Premier League ügyeletes fősuttyója ellen jelenleg két ügyben is eljárás folyik. Tavaly nyáron a Manchester City edzőkomplexumában rendezte át csapattársára, Ousamne Dabo arcát, olymértékben, hogy áldozata kórházi kezelésre szorult. Ezért az ügyért az azóta Newcastle-ba szerződött középpályás akár ötéves börtönt is kaphat, és vélhetően nem növeli az esélyeit, hogy a szilvesztert is rács mögött töltötte, miután újabban csoportos erőszakkal is vádolja a hatóság.

E nagyszerű ember hajlik a kisebb csínytevésekre is, tavaly februárban a Portsmouth elleni mérkőzésen obszcén jeleket mutatott a közönségnek, míg októberben az Everton szurkolói felé dobta nadrágját, de máskor is megvillantotta már általa nyilván csodálatosnak tartott fenekét a futballpályán. Két éve júliusban hazaküldték a thaiföldi túráról, mert összeverekedett egy fiatalkorú Everton-drukkerrel, a Manchester City 2004-es karácsonyi buliján pedig égő szivarral fenyegette meg csapattársát, Jamie Tandyt, egyes lapértesülések szerint el is nyomta azt Tandy arcán.

A pályán sem igazán ajánlott a közelébe menni, nézzék csak ezt a sallangmentes mozdulatot:

Lee Bowyer

Persze, az angol bajnokságban - a hagyományokhoz hűen - kergeti a labdát még egy-két fenegyerek, ott van például a Newcastle-ben akár Barton elődjeként is aposztrofálható, jelenleg a West Hamet szolgáló Lee Bowyer, aki elsősorban rasszista felindulásaival bizonyított. Először egy londoni gyorsétteremben inzultálta az ázsiai személyzetet, fehér kiszolgálót követelve magának, majd Jonathan Woodgate-tel egy night club előtt vertek meg két indiai diákot.

A pályán már hasznosabb teljesítményre is képes, gólerős játékos, de nem tartozik az elegáns futball képviselői közé, az 1999/2000-es idényben például egyedülló módon 14 sárga lapot szedett össze, a Tottenhamben játszó Stephen Clemence-nek pedig akkorát odalépett, hogy tömegverekedés lett a dologból. Azóta is ki-kiütköznek rajta az idegbetegség tünetei, a legutóbbi nagy balhéja 2005 áprilisán volt, amikor meccs közben saját játékostársával, Kieron Dyerrel estek egymásnak, s az ellenfél tagjainak kellett szétválasztaniuk őket.

Robbie Savage

Bunkóságaik ellenére Bartonnak és Bowyernek vannak rajongói, más a helyzet Robbie Savage-dzsel, akit többször is a Premier League leggyűlöltebb játékosának "választották meg" a szurkolók. A walesi játékos nem válogat az eszközökben, ha meg kell állítania az ellenfél támadóját, ez azonban még nem annyira szokatlan, az már annál inkább, rózsaszín Porschéját kizárólag fehér nadrágban hajlandó vezetni. Szintén rendhagyó volt az a kihágása, amikor 2002-ben azért büntette meg az angol szövetség, mert a játékvezetők vécéjét használta.

A bíróval itt sem volt szerencséje:

A válogatott meccsekre sem vetette le pokróc stílusát, erről Bodnár László is tudna mesélni, aki a 2005-ös walesi győzelemmel végződött barátságos meccs után lefelé bandukolva kapott egy adagot a tarkójára Savage nyálából. Bodnárnál egy fokkal talán jobban járt a lengyel Miroslaw Szymkowiak, akinek "csak" a labdát vágta közelről az arcába a mostani átigazolási szezonban a Blackburn Roversból a Sunderlandbe szerződő középpályás.