Forlán, a harmadik generációs középcsatár

Az elmúlt években a legeredményesebb európai játékosnak járó Aranycipő díjat egészen kiváló támadók nyerték el: legutóbb Francesco Totti végzett az élen, egy évvel korábban pedig Luca Toni érdemelte ki a trófeát. A 2004-2005-ös szezonban Thierry Henryval holtversenyben az uruguayi Diego Forlán nyert, akinek a jelek szerint a spanyol pontvadászat sokkal jobban ízlik, mint az angol: a Manchester United színeiben ugyanis két és fél szezon alatt csak tíz gólra volt képes.

Forlán így 2002 januárjában, a Bolton Wanderers elleni idegenbeli bajnokin debütált a manchesteri gárdában, ám a szezon hátralévő részében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyan 13 bajnokin játszott, ebből hat alkalommal kezdőként, de egyetlen gólt sem szerzett, és a vitriolos angol sportsajtó rögtön élcelődni kezdett rajta.

Ennek ellenére a klubváltás jót tett karrierjének, mert Manchesterből végre meghívták az uruguayi nagyválogatottba, amelynek színeiben 2002 márciusában, egy Szaúd-Arábia ellen barátságos mérkőzésen debütált - rögtön góllal.

Ez elég volt ahhoz, hogy Víctor Púa szövetségi kapitány, aki jól ismerte a csatárt a korosztályos válogatottakból, kivigye őt a világbajnokságra is, igaz, a tornán csak az utolsó, Szenegál elleni csoportmeccsen lépett pályára, ám 45 perc is elég volt neki ahhoz, hogy bombagólt szerezzen. Egy szabadrúgás után a szenegáli védők röviden mentettek, Forlán a kaputól mintegy 25 méterre mellre vette a labdát, majd külsővel, elemi erővel a léc alá bombázott.

A manchesteri drukkerek nagyon bíztak benne, hogy ezt a találatot végre az angol klub színeiben is újabbak követik, és 2002 szeptemberében, a Maccabi Haifa elleni BL-meccsen Forlán végre eredményes volt: ugyan csak egy tizenegyest értékesített, de ez jól láthatóan óriási gátakat szabadított fel benne. Október végén az Aston Villa ellen végre az első bajnoki gólja is megszületett, és az idény hátralévő részében rendkívül fontos találatokat ért el: a MU az ő duplájával verte 2-1-re a Liverpool FC-t, és Forlán szerezte a győztes gólt a Chelsea FC elleni rangadón is.

A fentieknek, na meg hatalmas igyekezetének és küzdőszellemének köszönhetően a manchesteri drukkerek egyik nagy kedvence lett, és a szurkolók még külön dalt is írtak neki, amelyben uruguayi származását, na meg a Vörösök elleni dupláját emlegették.

És volt még egy epizód, ami növelte a csatár manchesteri rajongótáborát: szokásává vált, hogy góljai után lekapja magáról a mezét, és úgy ünnepel. Igen ám, de a Southampton FC elleni meccsen nem volt ideje arra, hogy vissza is vegye a szerelést, így aztán a középkezdés után a mezzel a kezében, félmeztelenül eredt az ellenfél középpályása nyomába, és úgy szerelte - a közönség legnagyobb derültségére.