Forlán, a harmadik generációs középcsatár

Az elmúlt években a legeredményesebb európai játékosnak járó Aranycipő díjat egészen kiváló támadók nyerték el: legutóbb Francesco Totti végzett az élen, egy évvel korábban pedig Luca Toni érdemelte ki a trófeát. A 2004-2005-ös szezonban Thierry Henryval holtversenyben az uruguayi Diego Forlán nyert, akinek a jelek szerint a spanyol pontvadászat sokkal jobban ízlik, mint az angol: a Manchester United színeiben ugyanis két és fél szezon alatt csak tíz gólra volt képes.

Forlán 1998 októberében debütált az argentin élvonalban, az Argentinos Juniors elleni bajnoki utolsó félórájára cserélték be. Két héttel később az Unión Santa Fé ellen is lehetőséget kapott, és a fentieknek köszönhetően hazájában is a reflektorfénybe került: 1999 januárjában meghívták a korosztályos Copa Américán szereplő U20-as válogatottba.

A tornán az uruk remekül szerepeltek, ami persze érthető, ha végigtekintünk a játékoskereten: olyan, később Európában is megfordult labdarúgók játszottak a csapatban, mint Fabián Carini, Gonzalo Sorondo, Omar Pouso, Ernesto Chevantón, Diego Pérez vagy Fabián Estoyanoff. Forlán együttese mindegyik találkozóján a kezdő tizenegyben szerepelt, és két gólt szerzett, a gárda pedig ezüstérmet szerzett a kontinensviadalon, és így kvalifikálta magát az U20-as világbajnokságra.

Diego természetesen ott is kerettag volt, bár valamivel kevesebbet játszott, és akkor is inkább szélsőként, de a Paraguay elleni nyolcaddöntőn nagyon fontos találatot szerzett, és végül negyedik helyen futott be a celestével. A válogatottbeli szereplés miatt azonban klubja nem nagyon számíthatott rá, így aztán az Independienténél visszakerült a tartalékok közé, és jó fél évbe tellett, amíg ismét kiharcolta helyét a nagycsapatban.

Első gólját az argentin élvonalban az 1999-es apertura utolsó fordulójában szerezte, egy nem akármilyen összecsapáson: a Belgrano elleni idegenbeli találkozó kilenc perccel a lefújás előtt lelátói rendbontás miatt félbeszakadt, ám Forlán legnagyobb szerencséjére a pályán elért eredményt hagyták jóvá, így gólját megőrizhették a történelemkönyvek.

A clausurában pedig már sokkal jobban ment neki a játék, mint ahogyan az egész csapatnak is: az Estebán Cambiassóval, Bruno Marionival, Daniel Montenegróval felálló gárda második lett, és Forlán ehhez hat góllal járult hozzá. A folytatásban pedig már ő volt a klub első számú gólvágója: a 2000-2001-es pontvadászat során az aperturában és a clausurában is kilenc-kilenc alkalommal volt eredményes, köszönhetően annak, hogy a középpálya széléről ismét a középcsatár pozíciójába vezényelték.

A 2001-2002-es idényt pedig egészen fantasztikus formában kezdte, rögtön az első fordulóban mesterhármast vágott, és futószalagon ontotta a gólokat, amire Európában is felfigyeltek. Az első komoly érdeklődő a Hamburger SV volt, de hamar kiderült, hogy a germánok nem képesek kifizetni a csatár vételárát. Az angol ajánlatok már jobban tetszettek az Independientének, és a Premier League-ből a Middlesbrough FC és a Manchester United is bejelentkezett Forlánért, akinek Európába szerződését jelentősen megkönnyítette, hogy spanyol útlevéllel is rendelkezett.

Az argentinok által kért 6,9 millió fontot mind a két egyesület hajlandó lett volna kifizetni (sőt, mind kiderült, a Lazio is), és eleinte úgy tűnt, hogy a csatár a Boróban köt ki, ám végül mégis a MU lett a befutó, mert a Vörös Ördögök egy összegben is át tudták utalni a pénzt. Persze az sem lehetett mellékes, hogy az Independiente beceneve is Vörös Ördögök...