Garami megmentette a magyar edzők becsületét

Végre eljött a várva várt nap, hogy kiderüljön, melyik volt az elmúlt húsz év legjobb magyar válogatottja. Virtuális házibajnokságunk döntőjébe - meghajolva olvasóink akarata előtt - Garami József 1987-ben Görögországon átgázoló csapata és Lothar Matthäus 2004-ben a németeket móresre tanító tizenegye verekedte be magát. Az [origo] exkluzív tudósításban számol be a kivételes összecsapásról.

A szünetben Matthäus újságírói kekeckedésre kijelenteni, hogy nem fogalalkozik találgatásokkal, élő szerződése van, szereti Budapestet és a fenséges magyar konyhát, és demontrációképpen a kamerák előtt utasítja vissza mobiltelefonján az osztrák Josko Ried ajánlatát.

Az öltözőben aztán vélelmezhetően olyan gyújtó hangulatú beszédet mond, hogy a második játékrészben csapata szinte nekiront ellenfelének, tizenegy ember tör egyszerre a kapura olyan elánnal, hogy a szakembernek harsány "zurück, zurück" kiabálással kell néhányat visszaparancsolnia a saját térfelére. A pálya azonban így is szinte felborul, s a huszáros rohamok gyümölcseként Gera átadásól Torghelle préseli a hálóba önmaga és csapat második és egyenlítő gólját (2-2).

A csatár a találat után összeszólakozik Sallaival, Puhl sárga lappal választja szét őket. Mindez azonban nem árnyékolhatja be Torghelle afeletti örömét, hogy végre megtalálta a góllövő cipőjét.

Hajszán Gyula ezzel szemben pályafutása olyan periódusát éli, amikor minden labda a kapufáról kifelé pattan, noha a párharcokat rendre megnyeri Leandróval szemben. Az 55.percben is boszorkányos cselekkel szédíti a brazilt, aki már bánja a napot, amikor állampolgárságért folyamodott, A Bácsi kérem, hol lehet itt focizni tehetségkutatón felfedezett "győri gyufa" azonban ziccerből is csak a keresztlécet tudja megdöngetni. A második hullámban érkező Garaba még ismételhet a kipattanóból, lövése jól eltalált, de az irányzékkal neki is problámái adódnak.

Már-már futószalagon gyártja helyzeteit a Garami-csapat: Détári Kiprichet indítja parádés labdával, ám a csatár nyaka túl rövid a csúsztatáshoz, ami így csemege Királynak. Mivel a jó kapusnak szerencséje is van, Bognár lövése a kapufát súrolva hagyja el a játékteret. A lelátón hiába zúg fel hangorkán, Mészáros lábában is benne marad a gól. "Ha a helyzetek bementek volna, már fölényesen vezetne a csapata " - veti fel Garaminak a kispad mellett rövid értékelést kérő riporter, de a kapitány kiigazítja: "A sportban nincsen feltételes mód".

Ami nem sikerült akcióból, sikerül rögzített helyzetből. A nyomasztó mezőnyfölényt Péter szabadrúgásból váltja gólra, 25 méterről szinte lepókhálózza a jobb felső sarkot a 62.percben (3-2).

"That was a fuckin' big goal" - veti oda a kamerának Matthäus, és kínjában mind a 32 fogát egyszerre az objektívba villantva vakítja el a tévénézők millióit. Ismét az ő csapata futhat az eredmény után, Gera lövése jó, de a védők beérik. Kettészakad a pálya, egyre inkább eldurvul a játék. Toma szaltót rúg Gerába, Garaba aprófát hasít Husztiból, de ezzel is csak a Matthäust tüzeli, a játékosait anyatigrisként védő kapitány újfent elhagyja mészcsík-ketrecét, amiért Puhl Sándor figyelmeztetésben részesíti. A hangosbemondó tájékoztatása szerint az MLSZ különdíjat ajánl fel annak, aki megtalálja Szélesit, aki a jegyzőkönyv szerint még mindig a pályán van.

Eközben óriási taktikai csata dúl, a mérkőzés mintha egyre inkább a két hadvezér taktikai harcáról szólna. Garami úgy sakkozik Herédi Attilával, mintha csak a mágnestáblán rakosgatná a figurákat: a balhátvédként kezdő újpestit előbb a védelem tengelyébe, majd a középpálya jobb oldalára irányítja, végül amolyan beállósnak húzza vissza, tartózkodása helye így szinte követhetetlen lesz, amivel alaposan megzavarja az ellenfelet.

Matthäus úgy dönt, saját fegyverével győzi le az edzőbizottság fejét, és Juhász Rolandot feltolja a center pozíciójába. A húzás nyerőnek bizonyul, Huszti menetrendszerű beadásából az Anderlecht hórihorgas játékosa pontos fejessel púpozza ki a hálót a 65. percben (3-3).

Juhász Roland maga sem hitte el, hogy gólt szerzett a válogatottban

A középkezdés után Kiprich iramodik meg, a tizenhatosnál elhagyja a labdát, a lendület azonban a kapu torkáig viszi a jobbszélsőt, aki végül Király karjaiban köt ki. A tréfás jelenet további közönségszórakoztató tettekre készteti a bohókás cerberust, megtáncoltatja az orrán a labdát, majd összejátszik Tóth Andrással, aki némi tétovázás után megindul az oldalvonal mentén, a félpályánál azonban összekasztja a bajuszt Garabával. Csontzene!

Az ápolási szünet után mezőnyjátékkal telnek a percek, a közönség mexikói mintára hullámozni kezd, Détári megsértődik, és nem mutatja magát, így Sallai hiába keresi a megszerzett labdával. Bognár azonban szintén jól lát a pályán, ennélfogva labdájának is szeme van, a 73. percben észre is veszi Mészárost, a pécsi center pedig cimbalomszögből Király lába között a hálóba gurítva szerez újfent vezetést (4-3).

Két perc múlva az apró termetű játékmester is feliratkozhatna a góllövők listájára, midőn a tizenegyespontra letett labda mögé áll, hogy elvégezze a Hajszán buktásáért megítélt büntetőt. Bognár rövid hezitálás után úgy dönt, mindent egy lapra tesz fel - de veszít. Panenkásan megpöckölt labdáját az eldőlő Király lábbal hárítani tudja.

A közönség 2004-es csapatnak drukkuló része könyörög Matthäusnak, hogy cserélje be magát. A német mintha egy pillanatra kísértésbe esnék, pár tétova mozdulat után mégis visszül a kispada, és inkább tárcsázza Brazíliát.

A 78. percben furcsa közjáték szakítja meg a játékot: Rósa Dénes színészkedésért sárga lapot kap, Torghelle odalép a még mindig a bokáját fájlaló középpályáshoz, és indulatosan beszélni kezd hozzá: "állj már fel te tarfejű ..." Mindez addig folytatódik, míg Matthäus egy megfelelő jelentésű német közmondással rá nem ébreszti a csatárt, hogy egy malomban őrölnek. Torghelle azonban így is idő előtt mehet zuhanyozni, miután a 81. percben kakaskodásért megkapja második sárga lapját, s így a kiállítás sorsára jut.

Ám ezzel még nem ér véget a "kártyaosztás", a folyamatosan reklamáló Détári respektje nagy, Puhl viszot szintén nem megy a szomszédba egy kis tekintélyért, a magyar labdarúgás utóbbi két nagy alakja között egész meccsen csak úgy szikrázik a levegő. (Ne feledjük: Détári világválogatott volt, Puhl világbajnoki döntőt vezetett!) A pályán azonban a játékvezető az úr, és talán nem is konkrét megmozdulás súlyosságát, hanem inkább az addigi összes fegyelemezetlenséget mérlegeli, amikor "cinikus cselezésért" sárga lapot mutat fel Dömének. (A fegyelmi bizottságnak benyújtott jelentésében Puhl a szabálykönyvben komolytalan játék címen szereplő passzus jelentésmezejébe sorolja az esetet.)

Garami mester egykedvűen ingatja a fejét, noha az ereklyére vadászó fanatikusok a kerítéshez préselődve már most ölre mennek, hogy minél jobb pozícióból indulhassank a legendás világoskék, rövidujjú ing megszerzéséért. Détári legyint, és egy sértődött szóló végén elegánsan csavar a jobb alsó sarokba. Ezt még a kapujából kiszaladó Király sem védhette, pláne hogy még mindig a tizenhatos vonalánál keresi a fonalat (5-3).

Az újabb bekapott gól megpecsételi a Matthäus-csapat sorsát, Tomáék ráülnek az eredményre, a 2004-es gárda egyetlen esélye az átlövés marad, ám csupán Bodnár kísérletezik rendületelenül e hatékony fegyverrel. A jobb-bekk a 89. percben újabb krátert rúg a teliholdba, a közönség gyúnyosan, Matthäus lelkesítőn tapsol, de az eredmény már nem változik. 5-3-ra nyer a 87-es együttes.