Garami megmentette a magyar edzők becsületét

Végre eljött a várva várt nap, hogy kiderüljön, melyik volt az elmúlt húsz év legjobb magyar válogatottja. Virtuális házibajnokságunk döntőjébe - meghajolva olvasóink akarata előtt - Garami József 1987-ben Görögországon átgázoló csapata és Lothar Matthäus 2004-ben a németeket móresre tanító tizenegye verekedte be magát. Az [origo] exkluzív tudósításban számol be a kivételes összecsapásról.

Magyarország (1987) - Magyarország (2004) 5-3 (2-1)
Puskás Ferenc-stadion, 5000 néző
v.: Puhl
Magyarország: Disztl P. - Sallai, Toma, Péter Z., Herédi - Bognár Gy., Détári, Garaba - Kiprich, Mészáros, Hajszán. Szövetségi kapitány: Garami József.
Magyarország: Király - Bodnár, Juhász, Stark, Tóth A. - Szélesi, Rósa D., Leandro, Huszti - Gera, Torghelle. Szövetségi kapitány: Lothar Matthäus.
gól: Détári (38., 86.), Kiprich (43.), Péter Z. (62.) Mészáros (73.), illetve Torghelle (34., 51.), Juhász (65.)
kiállítva: Torhelle (81.)
sárga lap: Garaba (12.), Sallai (51.), illetve Stark (9.), Torghelle (51.), Rósa (78.)

A mérkőzés késve keződik, Matthäusnak az utolsó pillanatig győzködnie kell Huszti Szabolcsot, hogy képes lesz az adott formációban is maradandót alkoti. A több patinás európai csapat által is figyelt szélső végül kötélnek áll, a labda peig Puhl Sándor sípszavára elindulhat kilencven perces vándorútjára.

A 87-es csapatból Détrári képletesen marad az öltözőben, míg Bognár György lélekben már a következő mérkőzésen jár. "Ha a két szellemi vezér hiányzik, szárnyaszegett lesz a csapat" - dohog a kispadon Garami, aki szerint akkor is óvatosnak kell lenni, ha papíron ők az erősebbek, mert mai modern futballban már senkit sem szabad lebecsülni. Ráadásul szemmel láthatóan Rósáék nem feltartott kézzel léptek pályára, Gera rögtön a hátára is veszi a csapatot, egyben Sallai Sándort, aki kullancsként tapad a birminghami aranytartalékra.

Matthäus alakulata motiváltabbank tűnik, játékosai az első percekben nem ismernek elveszett labdát, minek köszönhetően az első lehetőség is előttük adódik, Leandro próbálkozását csak üggyel-bajjal hárítja Disztl. A pályán szinte tapintható a feszültség, helyenként látványos adok-kapok is kialakul, Puhl Sándor azonban két sárga lappal még időben megfékezi az indulatokat.

A viharos kezdés után egyébként is visszaesik kicsit az iram, a nagy melleg bizony egyre inkább rányomja a bélyegét a játékra és Toma Árpádra. Détárinak pár jó megmozdulás után érezhetően kedvét szegi a lelátón felharsanó "Ébresztő!" kórus, így Bognár veszi kezébe a karmesteri pálcát, és forintos labdákkal támogatja a csatársort.

Az első huszonöt perc végére a játék képe alapján rászolgál a vezetésre a Garami-féle válogatott, a levegőben lóg a gól, a mezőnyfölény mégis meddőnek bizonyul. Hajszánnak ajtó-ablak helyzetben remeg meg a lába, Mészáros a kapufa telibe találásával borzolja a nézők idegeit, Kiprich óriási lendülettel indul el a jobbszélen, a lövőhelyzet küszöbén azonban elhagyja a labdát, amelyet Juhász így könnyedén megszelidít és oldalvonalon túlra terel.

Törvényszerű, hogy a kihagyott lehetőségek Torghelle Sándor képében megbosszulják magukat: a Görögországban légióskodó támadó a 32. percben a semmiből hámozza át magát a védőfalon, erőszakosságát Fortuna is megszívleli, többször is visszapattan elé a játékszer, amely egy közeli, inkább erős, semmint pontos lövés után Diszt kesztyűjéről perdül a hálóba (0-1).

Disztl a bemelegítés közben még magabiztosan védett, Torghelle agresszivitásával szemben azonban nem volt ellenszere

A közel hároméves gólcsendet megtörő Torghelléből hatalmas feszültség szakad fel, "húzzál vissza az erdőbe te szőrmókfejű ..." - kiáltja közelről a vert kapus arcába, az eredetileg gratulálni érkező társainak kell eltessékülniük a helyszínről, még mielőtt Puhl Sándor a mellényzsebéhez nyúlna. Matthäusszal szintén madarat lehetne fogatni, a levegőt csapkodva elhagyja a technikai zónát, s a negyedik játékvezető közbenjárására van szükség, hogy oda visszatérjen.

A hátrány hatására magukhoz ragadják a kezdeményezést a "nyolcvanhetesek", egy minta- és egyben korszerű ellentámadás végén mégis a Matthäus-csapat szerezhetne újabb gólt. Rósa centerezése után Huszti szalad bele Péter Zoltán szélesre tárt mellkasába, a játékvezető pedig habozás nélkül befújja a meglehetősen véleményes büntetőt, valamint határozottan a tizenegyespontra mutat. Gera fut neki a labdának, ám ezúttal nem jön be az ollózó mozdulat. Matthäus csalódottan ül vissza a kispadra, ahol a török Kayserispor elnökével tárgyal.

A 38. percben Détári megrázza magát, s ez elég, két hanyag csel, egy kényszerítő Kiprichhel, egy egykedvű löbbölés a kétségbeesetten kapaszkodó Király feje felett, és máris 1-1-et mutat az eredményjelző.

A hajrá perceiben újabb góllá érik az idősebb generáció fölénye. Kiprich húzza el a labdát a kapujábnól kifutó Király mellett, majd finoman a kapu felé gurít. Stark erős sprinttel hátraszalad, de már csak Királyt éri utol (2-1).

A másik oldalon Bodnár távolról próbál válaszolni, de bombája célt téveszt, és a C szektorban kelt bonyodalmakat, a sérültek gyors ellátása után azonban helyreáll a lelátó rendje.

A félidő vége előtt a hangosbeszélő arra kéri a nézőket, jelentkezzen az információnál, aki tud valamit Szélesi Zotán hollétéről. A szélsőt utoljára a himnusz alatt látták, később azonban teljesen váratlanul eltűnt a pályán.