Keressük az elmúlt húsz év legjobb magyar válogatottját

Egy ország átkozta el a Mezey György-féle 1986-os válogatottat mexikói leszereplésekor, ma azonban már tudjuk, a 21 évvel ezelőtti világbajnoki részvétel a magyar foci utolsó valamirevaló sikere volt. Azóta jött 18 szövetségi kapitány, a felfokozott várakozást és a nagy ígéreteket azonban legfeljebb aprócska fellángolások követték, és végül valamennyien kudarcot vallottak. Jelenleg éppen Várhidi Péter próbál fiatalítani, ám mert a szövetség szerint "letért az útról", a jövőben Mészöly Kálmán, Bicskei Bertalan és Dunai Antal szakmai felügyelete próbálja majd visszatéríteni oda. A kiöregedettnek titulált focistáknak persze nem tetszik a mellőzés, nemrégiben ki is akarták hívni egy meccsre Várhidi csapatát. Ez adta az ötletet: ha már a világ, illetve Európa jobb csapataival nem vagyunk pariban, érdekesebb lenne saját korszakaink csúcstizenegyeit megversenyeztetni egymással. Vajon mit kezdene Disztl Péter Kenesei Krisztián lövéseivel? Ki tudná-e cselezni Priskin Tamás Pintér Attilát? Az első körben önök dönthetik el, az elmúlt húsz év melyik négy csapata kerüljön be az elődöntőbe.

Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan (1998-2001, 13 győzelem 15 döntetlen, 8 vereség)

A jugoszláv sokk után az 1989-ben egyszer már kapitánykodó Bicskei Bertalan vette át a válogatottat, debütálása pedig a lehető legjobban sikerült, a megfiatalított magyar csapat kreatív játékkal Bécsben győzte le a világbajnokságra készülő osztrákokat. Korábban már Csank fülét is gyakran rágta azzal a szaksajtó, hogy miért nem épít inkább Dunai Antal 1996-os csapatára, amely - ha pontot nem is szerzett - legalább kijutott az olimpiára és tiszteséggel helytállt Atlantában. A fiatalítás akkoriban még nem volt olyan keményvonalas álláspont, mint napjainkban, Bicskei kinevezése táján a magyar futball legdivatosabb kifejezése a "mixelés" volt, e koncepció szerint a kapitánynak a tapasztaltabb játékosok és az ifjú tehetségek ideális elegyét kellett megtalálnia. Ennek megfelelően Bicskei bécsi kezdőjében ott volt Hrutka, Sebők, Mátyus, Lisztes és Herczeg, a keretben pedig szinte mindenki helyet kapott a Dunai-csapatból.

A 3-2-es győzelem tudósításai kiemelték, hogy Illés Béla és Lisztes Krisztián együttműküdésének eredményeképpen végre ismét szervezett, míg a szélsők jóvoltából újra lendületes támadójátékot nyújtott a válogatott.

1998. 03. 25., Bécs, 21 000 néző
Ausztria - Magyarország 2-3 (2-2)
A magyar kezdőcsapat: Király - Fehér Cs., Hrutka, Sebők, Mátyus - Lisztes, Halmai, Illés - Herczeg, Horváth F., Korsós A.
gól: Vastic (10.), Amerhauser (21.), illetve Horváth F. (4.), Illés (32., 54.)

Kapitányok jöttek-mentek, Halmai maradt

A szép reményű együttes a következő négy mérkőzésen sem talált legyőzőre, az első tétmeccsen azonban simán kikapott a portugáloktól a Népstadionban, és bár a későbbiekben képes volt dicséretes döntetlenekre a románok, az angolok és az olaszok ellen, a legnagyobb skalpja Ausztria maradt. 2001 júniusában összejött még egy 4-1-es győzelem a Grúzia elleni vb-selejtezőn, Tbilisziben azonban már a magyar gárda kapitulált, amivel gyakorlatilag újfent elszálltak a vb-remények. A sajtó gyalázatról beszélt, az MLSZ pedig a csapat morális válságára hivatkozva egyhangú döntéssel menesztette Bicskeit, és pár nappal a románok elleni selejtező előtt az addig az utánpótláscsapatot irányító Gellei Imrét nevezte ki a helyére.

Szövetségi kapitány: Gellei Imre (2001-2003, 8 győzelem, 3 döntetlen, 12 vereség)

Az új kapitány annak rendje és módja szerint el is vesztette a bemutatkozó meccsét, valamint a matematikai esélyt, a cél azonban ekkor már a 2004-es Európa-bajnokságra való építkezés, minek jegyében Gellei egy rakás játékost megnéz címeres mezben Korolovszky Gábortól Tóth Norberten és Bárnyos Zsolton át Waltner Róbertig.

A látottakkal rendszerint elégedett kapitány maratoni csapatkeresésének akadnak rendkívül kínos momentumai, mint például a fehérorszoktól Debrecenben kapott ötös, végül azonban kialakul az a tizenegy, amely az első, s papíron a legnehezebb Eb-selejtező után egy ponttal tér haza Stockholmból.

2002. 10. 12., Stockholm, 36 000 néző, Eb-selejtező
Svédország - Magyarország 1-1 (0-1)
A magyar kezdőcsapat:: Király - Urbán, Dragóner, Gyepes - Fehér Cs., Lipcsei, Dárdai, Lőw - Lisztes - Tököli, Kenesei
gól: Ibrahimovic (76.), illetve Kenesei (5.)

A folytatás sem alakult rosszul, San Marino legyőzése után Lengyelországban is leikszeltek Dragónerék, így még az is belefért volna, hogy pályaválasztóként kikapjunk a svédektől, hiszen utána a csapat hozta a kötelezőt a lettek ellen és San Marinóban. Az utolsó előtti fordulóban, Lettországban előttünk állt az esély, hogy kiharcoljuk a pótselejtezőt, ám Gellei balszerencséjére éppen ezen a meccsen változtatott együttese taktikáján, három csatárral támadva nekiestünk Verpakovskiséknak, 3-1-es vereség lett belőle. Még ezután is volt egy utolsó szalmaszál, ám a csapat a lengyelektől is kikapott hazai pályán, így végül csak San Marinót előzte meg a csoportban.