Sztárportré: Kaká

A 2002-es világbajnokságon játszott Brazília-Costa Rica mérkőzés a torna egyik leglátványosabb és legemlékezetesebb találkozója volt. A későbbi világbajnok 5-2-es győzelmével zárult találkozó 72. percében olyan esemény történt, amelyre akkor még kevesen kapták fel a fejüket, ma már viszont szinte történelmi jelentőségű momentumnak számít: akkor ismerhette meg a világ azt a furcsa becenevű brazil fiút, Kakát, aki az azóta eltelt négy évben a földkerekség egyik legjobb játékosává vált.

A 2004-2005-ös szezonban is kihagyhatatlan volt Kaká a piros-feketék kezdő csapatából, és 36 bajnokin hét gólt szerzett, mégis sokan fanyalogtak, mondván, "nem rossz a srác, de nem olyan jó, mint tavaly volt". A fiatal sztár később így vallott arról az évadról: "Sok dolog megváltozott, többek között az újságírók hozzáállása is a személyemhez. Ha az előző szezonban bemutattam egy trükkös sarkazást, akkor másról sem szóltak a sporthírek, minthogy Kaká milyen varázslatos dolgokat művel a labdával.

De a mostani szezonban már semmivel sem tudtam meglepni a zsurnalisztákat. Az igaz, hogy első idényemben több alkalommal sikerült bevennem az ellenfél kapuját, viszont a mostaniban sokkal több gólpassz és alázatosabb csapatmunka fűződött a nevemhez. Borzasztó nehéz minden meccsen valami újdonsággal szolgálni, de azt gondolom, az idén sokkal jobb munkát végeztem éppúgy a bajnokságban, mint a Bajnokok Ligájában. Úgy érzem, beértem játékosként, mert rengeteget tanultam az utóbbi két évben."

Ha már a Bajnokok Ligáját említette Kaká, nem mehetünk el szó nélkül az isztambuli döntő mellett, amely máig fájó emlék minden Milan-játékos, így a brazil számára is: "Ilyen a foci. Néha meg lehet nyerni egy meccset egy utolsó pillanatban begyötört góllal, máskor úgy is lehet valaki győztes, hogy nagyságrendekkel rosszabbul játszott riválisánál az egész mérkőzésen. És ezek szerint úgy is ki lehet kapni, ahogy mi tettük azt Isztambulban. Az angolok a második játékrészben sem uralták a játékot. A három góljuk közül egy volt - a harmadik -, ami valóban a képességüknek és az erejüknek volt köszönhető. A másik kettőt, hogy úgy mondjam, mi adtuk nekik azokat ajándékba. Abszolút nem érdemelték meg a győzelmet. A döntő előtt három alkalommal láttam őket játszani, és láttam, hogy nagyszerű a védelmük és mesterien alkalmazzák a kontratámadásokat. A döntőben azonban mindezekből semmit nem valósítottak meg, mégis nyertek büntetőkkel."

Huszti Szabolcs is megtapasztalhatta, hogy milyen nehéz megállítani

Kaká az isztambuli rémálmot Németországban próbálta feledni, a Konföderációs-kupán. Ez nem biztos, hogy sikerült, az mindenesetre tény, hogy a tornán Kaká kiválóan játszott: csapata mind az öt mérkőzésén a kezdő csapat tagja volt, az argentinok ellen 4-1-re megnyert döntőben gólt is szerzett. Amikor a magasba emelte a trófeát, minden bizonnyal eszébe sem jutott, hogy ezt a mozdulatot a következő 12 hónapban egyetlen alkalommal sem ismételheti meg, hiszen a 2005-2006-os idénynek az AC Milan a bajnoki cím és a Bajnokok Ligája megnyerésének reményében vágott neki, a brazil válogatott pedig a nyári világbajnokság első számú esélyesének számított.