Sztárportré: Kaká

A 2002-es világbajnokságon játszott Brazília-Costa Rica mérkőzés a torna egyik leglátványosabb és legemlékezetesebb találkozója volt. A későbbi világbajnok 5-2-es győzelmével zárult találkozó 72. percében olyan esemény történt, amelyre akkor még kevesen kapták fel a fejüket, ma már viszont szinte történelmi jelentőségű momentumnak számít: akkor ismerhette meg a világ azt a furcsa becenevű brazil fiút, Kakát, aki az azóta eltelt négy évben a földkerekség egyik legjobb játékosává vált.

A piros-feketék 2002 őszén kinevezett vezetőedzője, Carlo Ancelotti eleinte a rutinos Manuel Ruí Costa és Rivaldo váltótársaként, tulajdonképpen cseréjeként számolt a fiatal brazillal, akinek a bajnokság és a Bajnokok Ligája jelentette kettős terhelés közepette néha majd fel kell váltania a portugált, illetve a brazilt, aztán majd évek múltán átveheti a helyét a kezdő csapatban.

A nyári felkészülés során azonban Kaká remek formában játszott, Ruí Costa és Rivaldo viszont nem parádézott, ráadásul előbbi egy kisebb sérülést is összeszedett, így a bajnokság első fordulójában Ancelotti (az edzőmérkőzéseket és a tréningeket nem látogató szurkolók nagy meglepetésére) az új fiút jelölte a kezdőcsapatba, a veterán irányítók viszont csak a kispadon kaptak helyet.

A húzás bevált, hiszen a piros-feketék 2-0-ra győztek Anconában, Kaká pedig jól játszott, így a mester a portugál felépülése után is "kénytelen" volt helyet szorítani neki a csapatban: a második fordulóban, a Bologna FC ellen ugyan csak Ruí Costa szerepelt, a következő két összecsapáson viszont már mindketten ott voltak a pályán, Kaká a középpálya bal oldalán szerepelt, Clarence Seedorf helyén.

A Milanban hamar közönségkedvenc lett

A fiatal brazil itt nem érezte igazán jól magát, így az ötödik fordulóra Ancelotti visszarakta a brazilt irányítónak, Ruí Costának pedig maradt a kispad. Ez nagyon bátor húzásnak tűnt, hiszen az ellenfél a városi rivális FC Internazionale volt, de hamar kiderült, hogy az edző ismét jól döntött: Kaká a mezőny egyik legjobbja volt, sőt gólt is szerzett (első találatát a Serie A-ban) a 3-1-re megnyert milánói rangadón.

Mégis csak novemberre sikerült megszilárdítania a helyét végleg a kezdő csapatban, a szezon hátralévő részében csupán kétszer hiányzott a bajnoki címet nyert gárdából, és a gólokkal sem maradt adós: összesen tízszer talált az ellenfelek kapujába a 2003-2004-es bajnokságban, ezzel harmadik lett a házi góllövőlistán a 24 gólos Andrij Sevcsenko és a 12-szer eredményes Jon Dahl Tomasson mögött.

Kaká gólerősségéhez nagyban hozzájárult, hogy Filippo Inzaghi sérülése miatt tavasszal gyakran számára szokatlan szerepkörben, csatárként szerepelt, de - mint a számok is mutatják - elég jól megoldotta a feladatot. Legjobb meccse a szezonban saját bevallása szerint az Inter elleni második városi rangadó volt 2004. február 21-én, amikor a Milan 3-2-re győzött, többek között Kaká bombagóljának és pazar játékának köszönhetően.

Klasszisát jelzi, hogy januárjában tulajdonképpen miatta adták el Rivaldót a Cruzeirónak, hiszen az aranylabdás az őszi idény folyamán egyetlen percre sem fért be a Milanba. Az esztendővel korábban még teljesen ismeretlen fiú tudását az újságírók is elismerték, olyannyira, hogy az idény végén őt választották a Serie A legjobb játékosának.