Videót a bírónak!

A labdarúgás nemcsak a legnépszerűbb, de talán a legkonzervatívabb sportág is a csapatsportok között. Habár a játék évtizedről évtizedre rengeteget változott, a sportág független szabályalkotó testületének (IFAB) 1938-ban lefektetett szabályzata ehhez képest lényegi kérdésekben alig módosult a legutóbbi, 1997-ben kiadott szabálykönyvhöz képest. A mögöttünk lévő gólszegény világbajnokság újra a felszínre hozott néhány drasztikusabb javaslatot, amelyekről olvasóink véleményét is megkérdeztük. Az eredmény ismertetésén kívül áttekintjük és értékeljük a szabályalkotók jól sikerült és kudarcot vallott húzásait is az utóbbi évekből. 

Nem élt meg hosszú karriert az 1996-ban a kieséses rendszerű tornákra bevezetett, forradalminak tartott aranygól-szabály, amely a rendes játékidő után az első góllövő csapat javára döntötte el a mérkőzést, s tizenegyesekre csak akkor került sor, ha egyszer sem találtak be a harmincperces hosszabbításban. 1996-ban Bierhoff, 2000-ben pedig Trezeguet aranygólja Európa-bajnoki címet ért, de a 2001-es felejthetetlen Liverpool-Alavés UEFA-kupa-döntőn (5-4) is így nyertek az angolok.

A "hirtelen halált" eredetileg annak kiküszöbölésére vezették be, hogy egy gyengébb képességű csapat a 120 perc kibekkelésére játsszon, hogy aztán a szerencsére bízza magát a büntetőpárbajban, a hatás azonban éppen ellenkező volt: bár több izgalmat nem vitt a játékba, ám a játékosok a nagyobb tét miatt sokkal jobban tartottak attól, hogy hibát követnek el, így összességében csökkentette a csapatok támadókedvét.

Ezenkívül túl nagy felelősséget rakott a játékvezetőkre is, a szurkolók nem igazán szerették, televíziós közvetítések tervezése szempontjából sem volt szerencsés, az európai vezető klubok edzői pedig többször is levélben kérték az UEFA-t, hogy vonja vissza a szerencsétlen szabályt.

Ez végül 2002-ben történt meg, a régi jól bevált módihoz azonban csak két év múlva tértek vissza, előtte még megpróbálkoztak az ezüstgóllal is. Eszerint a rendes játékidőt követő tizenöt percet mindenképpen végigjátszották, ám ha ezalatt az egyik fél előnyhöz jutott, a játékrészt lefújásával megnyerte a mérkőzést.

A mindig is az egyik legtöbb vitát kiváltó lesszabály logikai rendszerébe beleillik, mégis kevesebb gólt és számos elkerülhető tévedést eredményez az az 1995-ös módosítás, mely szerint les az is, ha egy korábban tétlen lesen lévő játékos a kipattanó labdát értékesíti.

Ami felett szemet hunyunk

1.§Kapusok v. hat másodperc Akadnak olyan szituációk a labdarúgásban, amelyben a játékvezetők meglehetősen rugalmasan kezelik a szabályzatban foglaltakat. Ilyen például az ezredfordulón bevezetett hat másodperces szabály, vagyis hogy a kapus ennyi ideig tarthatja a kezében a labdát, míg korábban négy labdával megtett lépésben szabták meg a mozgásterét. A gyakorlatban hat másodperc leteltével a kapusok sokszor még javában fürkészik, hogy kihez rúghatnák fel a labdát, emiatt megítélt közvetett szabadrúgást azonban nem tudunk felidézni az emlékezetünkben.

2.§Kirepülő emberek v. 9 méter Meglepően elnézőek számos esetben a sípmesterek, amikor a sorfalból kiugró játékosok 9 helyett 1-2 méterről vetődnek a labda útjába. A szabály szerint ilyenkor meg kell ismételtetni a pontrúgást, és sárgával lehiggasztani a kiugró játékosokat, ennek ellenére legtöbbször nem állítják meg az akciót.

3.§Büntető v. büntetőszabályok A tizenegyeseknél is enyhült a szigor, már nemigen fújják le, ha a kapusok felsőtestük mozgásával zavarják a büntetőt rúgó játékost vagy netán el is mozdulnak a gólvonalról, és az ítéletvégrehajtónál is jobban elnézik, ha megtörik a nekifutás folyamatossága.

4.§Mezrángatás v. tizenhatos Manapság gyakorlatilag "törvényen kívüli" területté válik tizenhatos, ha egy csapat szögletet vagy a hasonló helyről pontrúgást végez el. Bár a mezrángatást más esetekben sárgával torolják meg, ilyenkor rendszerint szemet hunynak a bírók a látványosan nyúló dresszek, az oldalsó középtartással megvalósított feltartások és a küzdősportokat idéző fogások felett. A probléma megoldására nem sok esély látszik, amennyiben pedig mégis megszólal a síp, úgy a mindkét fél részéről szabálytalan küzdelemben - a FIFA állásfoglalása alapján - a védő javára ítélnek szabadrúgást.

A bírók továbbképzése hagyhatott némi kívánnivalót maga után ebben a kérdéskörben, hiszen azóta is a szabály számtalan egyedi értelmezésével találkozhatunk. Csak egy mutatós példa a sok közül a Serie A 2004-es tavaszi szezonja, amelynek két mérkőzésén szinte ugyanúgy lőtték rá a labdát a sorfalban álló Sevcsenko kezére, ám csak az egyik esetben ítéltek tizenegyest.