Vágólapra másolva!
A világ labdarúgásában régóta természetes dolognak számít, ha egy tőkeerős befektetői kör egy futballklub mögé áll, és klasszis játékosok sorát alkalmazva előbb-utóbb az európai elitbe emeli a kiválasztott csapatot. Az efféle felvirágoztatás azonban sosem volt annyira nagyszabású és olyan markánsan egyetlen emberhez köthető, mint Roman Abramovics és a Chelsea esetében. A londoniak simán besöpörték a Premier League utolsó két bajnoki címét, a nagy mű azonban még koránt sem fejeződött be. A Kékek a minap csúcsgázsiért igazolták le a világ egyik legjobb középpályásaként számon tartott Michael Ballackot, ami alkalmat ad arra, hogy felidézzük az Abramovics-korszak eddigi három évét.

Abramovics vásárlási étvágya a továbbiakban sem csillapodott: hogy hazájában se maradjon csapat nélkül, a többségi tulajdonában lévő Szibnyefty olajcég 54 millió dolláros, három éves támogatási szerződést kötött a bajnoki címvédő és UEFA-kupa-győztes CSZKA Moszkvával (egyes vádak szerint Abramovics egész futaballhálozatot működtet, s leányvállalatain keresztül a Porto, a PSV, a Benfica és a Corinthians működését is befolyásolja), a Chelsea szurkolóit pedig Totti, Ronaldo, Ronaldinho és Beckham nevével kecsegtette az újabb átigazolási időszak közeledtével.

Minden jel arra utalt, hogy a Chelsea is a Real Madrid mániákusan világsztárhalmozó útját járja majd, és hogy nem így történt, az elsősorban Mourinhónak volt köszönhető, akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy milyen poszton melyik játékosokat szeretné a soraiban tudni. Abramovicsot dicséri, hogy eszébe sem jutott beleszólni az ugyancsak öntörvényű edző dolgába, ami elsőre persze normálisnak tűnik, mégsem mindenhol van ez feltétlenül így, elég, ha csak a Realra, Atléticóra vagy éppen az FC Sopronra gondolunk.

Túlzott takarékoskodásra azért persze nem kell gondolni, hiszen Didier Drogbát például 22 millió fontért hozták el Marseille-ből, ami brit csúcsnak számít, csatárért ennyit korábban még sohasem fizettek az angol vagy a skót bajnokságban. A PSV Eindhovenből érkezett mellé a szerb Mateja Kezman 5 millióért és Arjen Robben 12 millióért, a kapuba Petr Cech 7,1 millióért a Stade Rennes-től, a portói védőpáros, Paulo Ferreira és Ricardo Carvalho pedig 13,2, illetve 19,85 millióért követte mesterét Londonba. S hogy kiegészítő emberekből se legyen hiány, Mourinho megkapta még főnökétől két honfitársát is, a Benfica középpályását, Tiagót (10 millió), és a Penafiel fiatal tehetségét, Nuno Moraist (az ő vételárát nem hozták nyilvánosságra).

Mourinhónak nem voltak kétségei affelől, hogyan fogja egységes csapattá gyúrni szerzeményeit, és könnyű szívvel lemondott Ranieri néhány kedvencéről, Verónról, Hasselbainkről, Melchiotról vagy Grönkjaerról - a vezetés pénzhez való hozzáállását jól mutatja, hogy a dán szélső kivételével valamennyiüktől ingyen vált meg a klub.

Az eredmény ismert, a 2004/2005-ös szezon bajnoki címét a Chelsea a többiekre nézve már-már megalázó fölénnyel, az egész szezonban mindössze egyetlen vereséget elszenvedve hódította el. Ezek után nem volt meglepő, hogy Abramovics a későbbiekben is a végsőkig kielégítette Mourinho igényeit, még akkor is, ha ez néhány esetben irreálisnak tűnő kiadásokhoz vezetett. Michael Essien leigazolásából például jelentős költségvetésű szappanopera kerekedett tavaly nyáron, az Olympique Lyon ugyanis egyáltalán nem akart megválni a ghánai középpályástól, ám a Chelsea addig bombázta ajánlataival a franciákat (sorrendben 10 millió font, 16,75, 18, 21, 21 plusz Tiago, végül 24), amíg a saját fontosságától megrészegült játékos szokatlan lépésre szánta el magát, és sztrájkolással kényszerítette ki, hogy útjára engedjék. Igaz, Essien legalább játszik a Chelsea-ben, a Manchester Citytől szintén csillagászati összegért, 21 millió fontért megszerzett Shaun Wright-Phillipsnek viszont egyáltalán nincs biztos helye a csapatban.

Forrás: EPA
Drogba megszolgálja a rá költött összeget



És bár a Chelsea eredményessége tényleg lenyűgöző, stílusával azonban gyakorta kivívja a látványos futball szerelmeseinek ellenszenvét. Mourinho ugyanis, akárcsak a Portónál, rendszerint a biztonságot szem előtt tartva, az "egy gólt úgyis rúgunk" jegyében küldi pályára csapatát, ami sokszor valóban nem vezet túlságosan élvezetes játékhoz, Drogbáék viszont egy gólt tényleg mindig rúgnak, hiszen a nagyszerű csatárok mellett Robben, Joe Cole és Lampard is rendkívül veszélyes a kapura, nem beszélve az elsősorban pontrúgásoknál jeleskedő védőkről, Gallasról, Terryről, Carvalhóról.

A kockázatmentes felfogást jól tükrözte a Barcelona elleni BL-nyolcaddöntő visszavágója, amelyen a Chelsea-nek a Nou Campban kettővel kellett volna vernie a Ronaldinhóékat, Mourinho mégis egy csatárral küldte pályára együttesét, amikor pedig a második félidőben cserére szánta el magát, Crespo éppen Drogbát váltotta. A párosításból a katalánok jöttek ki győztesen, visszavágva az egy évvel korábbi eseményekért, amikor is a Chelsea minden idők egyik legnagyobb BL-csatája után 5-4-es összesítéssel jutott tovább ellenük, a trófeáért játszania azonban akkor sem sikerült, az elődöntőben szintén a sorozat későbbi győztese, a Liverpool állította meg.

Mondhatjuk tehát, hogy a sikertörténet beteljesüléléséből már csak a Bajnokok Ligája-győzelem hiányzik, s hogy jövőre ez is meglegyen, Abramovics készen áll a csapat további acélosítására. Az átigazolási időszak eddigi legnagyobb szenzációjaként a múlt héten hároméves szerződést írt alá a londoniakhoz a Bayern Münchentől szerződése lejártával ingyen megszerzett Michael Ballack, aki heti 130 ezer fontos fizetésével a Premier League legjobban kereső játékosa lesz, és Mourinho elképzelése szerint Lamparddal együtt a világ legerősebb belső középpályás kettősét alkotják majd.

A napokban egyébként Andrij Sevcsenko és Roberto Carlos leigazolásáról is sokat cikkeztek az újságok, és bár a Milan sietve kijelentette, hogy ragaszkodik ukrán támadójához, ismerve az utóbbi három év eseményeit, még bármi megtörténhet. Becslések szerint Abramovics ez idő alatt összesen 400 millió fontot költött a csapatára, s a beruházások természetesen nem érnek véget a futballisták szerződtetésével. A klubnak ma már van saját televíziója (Chelsea TV), rádiója (Big Blue Radio), valamint egy pazar minivárosa két négycsillagos szállodával, öt étteremmel, huszonegy szalonnal, luxusüdülővel, edzőkomplexummal és tizenhárom futballiskolával.

Bordás Gábor