Vágólapra másolva!
A Hamburger SV-nél minden bizonnyal többre számítottak annál, mint hogy a csapat a kilencedik helyen várja a Bundesliga tavaszi folytatását, de jelenleg ez a pozíció is elégedettséggel tölti el a szurkolókat, tekintetbe véve, hogy a szezon közben az utolsó helyen is állt a gárda. Az edzőcsere jót tett a csapatnak, és most Thomas Doll személyében látják a "megváltót" Hamburgban - mint ahogyan korábban Kurt Jara, majd Klaus Toppmöller is hasonló szerepben tetszelgett, egészen a menesztéséig.

Toppmöller utódja a kispadon a klub egykori legendás focistája, Thomas Doll lett, aki az amatőrcsapat mestereként dolgozott, és nagy közönségkedvencnek számított - ami garantálta, hogy a drukkerektől legalább minimális bizalmat kap majd. Ezzel együtt a közvélemény nem sokat várt az egykori kiváló középpályástól, hiszen nem sok edzői tapasztalata volt - ám Doll eddig egyetlen rossz döntést sem hozott, vezérletével a gárda nemcsak hogy elhagyta a kiesési zónát, de lassan közelít az élcsoporthoz. Míg Toppmöllerrel a csapat nyolc meccsből hatot elveszített, addig Doll keze alatt a HSV kilenc mérkőzésen csak kétszer kapott ki, viszont hat győzelmet aratott. Ennek jutalma az lett, hogy a vezetőség a következő szezon végéig, azaz 2006 nyaráig szerződést hosszabbított a hirtelen médiasztárrá előlépett szakemberrel.

A jelek szerint a hullámvölgyből való kilábalásnak nem csak annyi a magyarázata, hogy az új tréner kissé felrázta a gárdát, hiszen Doll több fontos változtatást is eszközölt az együttesben. Toppmöllerhez hasonlóan ő is 4-4-2-es felállásban küldi pályára a csapatot, de a klasszikus hadrendet kissé módosítva a középpályássort amolyan rombusz alakzatba rendezte (az AC Milant véve példának), és a személyi összetétel is változott. A Toppi által védekező középpályásként alkalmazott Boulahrouz visszalépett a védelem tengelyében, kiszorítva Bastian Reinhardtot, s előbbi a holland Van Buytennel remek hátvédpárost alkot. A védelem bal oldalára bekerült még René Klingbeil, akit Doll a tartalékok közül vitt magával, a védekező középpályás szerepköre pedig a svájci Raphael Wickyé lett.

A korábban mellőzött Stefan Beinlich is visszaszerezte a helyét a kezdők között Christian Rahn kárára, és az egykori rostocki középpályás ezt remek teljesítménnyel hálálta meg - ő lett a korábban olyannyira hiányolt vezéregyéniség, Szergej Barbarezzel együtt. A bosnyák ugyan Toppmöllernél is rendszeresen kezdő volt, de nem érezte az edző bizalmát, míg most megkapta a csapatkapitányi karszalagot, és valósággal szárnyalni kezdett: a Doll irányításával lejátszott kilenc meccsen hét gólt ért el, hol irányítóként, hol pedig csatárként szerepelve.

Az évet végül sikerült jó hangulatban zárnia a klubnak, nagy kérdés azonban, hogy ez a lendület kitart-e az idény végéig, mert a helyzet kísértetiesen hasonlít az előző szezonban látottakhoz. Akkor a HSV Kurt Jarával kezdte a bajnokságot, majd a rosszabb eredmények nyomán a szakembert menesztették, és jött Toppmöller, aki az év végére a kilencedik helyre vezette a gárdát, sőt az UEFA-kupás helyektől is csak három pont volt a lemaradás - akárcsak most. Akkor végül nem sikerült kitörni a középmezőnyből, de a hamburgiak megint megpróbálják.