1998-99: négy arany és két ezüst a légiós termés

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején útra keltek, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Három honfitársunk játszott az osztrák élvonalban, akik közül Tiefenbach Tamás volt a legeredményesebb, hiszen öt gólt ért el, és ez az Austria Lustenau együttesénél ez a teljesítmény elég volt a házi gólkirálysághoz. A klubnál természetesen rendkívül elégedettek voltak a csatárral, hiszen az együttes ismét elkerülte a kiesést, és a támadó öt góljából kettőt annak az SV Salzburgnak rúgott, amelynek kapujában Sáfár Szabolcs állt. A portás egyetlen meccsről sem hiányzott, és a szezon második felében csatlakozott hozzá Lipcsei Péter is, aki két gólt ért el a tavasszal.

Lipcsei korábbi klubja, az FC Porto így sem maradt magyar focista nélkül, bár Fehér Miklós nem sok szerepet játszott a Sárkányok bajnoki címében. A támadó mindössze öt bajnokin lépett pályára, mindannyiszor csereként, és egy alkalommal a BL-ben is pályára küldték, ahol az Olympiakosz elleni csoportmeccsen majdnem sikerült is betalálnia.

Nem ő volt az egyetlen magyar légiós a luzitán pontvadászatban, a Campomaiorense színeiben Vincze István is pályára lépett, összesen nyolcszor, de a kezdő tizenegybe ő sem tudta beverekedni magát.

A belga és a portugál bajnoki címen kívül még két ország aranyérme "került magyar kézre". Finnországban az FC Haka Valkeakoski újoncként végzett az élen, és ennek során két honfitársunk is pályára lépett a csapatban. A később az Újpest FC-ben is megfordult Kalina Tiborról valószínűleg kevesen gondolnák, hogy finn bajnoknak mondhatja magát, pedig egy meccsen szerepelt a Haka együttesében, és akkor került ki a finnekhez Babócsy András is, aki azóta már öt aranyérmet nyert az északi országban.

Ha már északon jártunk: északi szomszédunknál, Szlovákiában a Slovan Bratislava gyűjtötte be az elsőséget, és a csapatnak volt magyar focistája Keresztúri András személyében, igaz, a középpályás mindössze három bajnokin lépett pályára.

A holland pontvadászatban "csak" egy ezüstérmet gyűjtöttünk be Szekér István révén, aki egy találkozón húzta fel a Willem II mezét - a klub nagy meglepetésre végzett a második helyen a Feyenoord mögött. A Roda JC csatára, Torma Gábor ennél azért többet játszott, összesen 18 alkalommal vetették be, de csak háromszor kapott helyet a kezdő tizenegyben, ám a támadó így is rúgott két gólt, ami összesen négy pontot jelentett a gárdának. A kerkradei klub a Sparta Rotterdam ellen 1-0-ra nyert, a Cambuur ellen pedig 1-1-et ért el Torma találatával.

Horvátországban is jutott egy második hely magyar focistának, hiszen az NK Rijeka nagy meglepetésre ezüstérmes lett, és ehhez Sztipánovics Barnabás is nagyban hozzájárult, elvégre a csatár 14 gólt szerzett, és ezzel második lett a góllövőlistán, klubjában pedig a kispadra száműzte a fiatal Bosko Balabant.