Bemutatjuk az Afrika-kupát megnyerő tunéziai válogatottat

A 2004-es esztendő első kontinensviadalán a házigazda tunéziai gárda nyerte meg az aranyérmet, és bár a torna során nem az észak-afrikaiak nyújtották a legélvezetesebb játékot, az kétségtelen, hogy Tunézia együttese futballozott a leghatékonyabban és a legegységesebben. A sikerkapitánynak, Roger Lemerre-nek egy rendkívül stabil gárdát sikerült összeraknia, amelyben a rutinos öreg rókák mellett néhány ifjú tehetséget is felfedezhetünk.

Ziad Dzsaziri (1978. július 12., Gaziantepspor): A 2002-es vébé selejtezői alatt került be a nemzeti tizenegybe, és hat találattal házi gólkirály lett a tunéziai válogatottban. Klubcsapatában, az Étoile Sportive du Sahelben is ontotta a gólokat, 1999-ben CAF-kupát nyert a csapattal, 2001-ben pedig jelölték a legjobb afrikai játékosnak járó trófeára. Vállsérülése miatt ki kellett hagynia a legutóbbi Afrikai Nemzetek kupáját, de a világbajnokságon már ott volt. Tavaly nyáron szerződött a török Gaziantepsporba, amelynek színeiben eddig négy gólt ért el. A kontinensviadalon ő szerezte a tunéziaiak első és utolsó gólját is, utóbbi aranyérmet ért a csapat számára. 38 válogatottsága alatt 12 gólt ért el, remekül cselez.

Imed Madhebi (1976. március 22., Etoile du Sahel): Az Etoile du Sahel nevelése, 1997-ben tagja volt a bajnokságot és Afrikai Kupagyőztesek Kupáját nyerő együttesnek. A válogatottban 1998 novemberében mutatkozott be, szerepelt a 2000-es és a 2002-es CAN-kupán, valamint a legutóbbi világbajnokságon is. A 2001-2002-es szezont ő is a Serie B-ben töltötte a Genoa futballistájaként, és egy gólt ért el az olasz másodosztályban. Hazatérést követően a CS Sfaxien focistája lett, majd közvetlenül a torna előtt visszatért nevelőegyesületéhez. A mostani sorozatban többnyire csak csereként kapott lehetőséget.

Najeh Braham (1977. május 20., Eintracht Trier): Monasztirban született, és a helyi US Monastir volt az első klubja, de fiatalon Németországba került az amatőr SC Göttingen gárdájához. Innen szerződtette 2002 nyarán a másodosztályú Eintracht Trier, amelynek színeiben az előző szezonban 13 gólt ért el a német másodosztályban. Erre Lemerre is felfigyelt, meghívta a válogatottba a támadót, aki első meccsén a svédek ellen rögtön gólt is szerzett. A jelenlegi pontvadászatban viszont nem megy neki a játék, egyelőre gól nélkül áll. A kontinensviadalon csak harmadik számú csatár volt, de egy gólra azért így is futotta erejéből a Kongói DK ellen.

Francileudo dos Santos (1979. március 20., Sochaux): Brazília Zé Doca nevű településén született, és mint minden brazil srác, ő is futballal töltötte gyermekkorát. Még csak 15 esztendős volt, amikor a belga Standard Liége tehetségkutatói felfigyeltek rá, és magukkal hozták Európába. Santos két éven keresztül futballozott a belga csapat ifistái között, sőt, az 1997-98-as idényben öt alkalommal a felnőttek között is pályára léphetett, ám 1998 nyarán, még mindig csak 19 esztendősen, elfogadta a tunéziai Étoile du Sahel ajánlatát. Afrikában rögtön bedobták a mély vízbe, de Santos élni tudott a lehetőséggel, és a klub első számú góllövője lett. Az 1998-99-es idényben 18, a következő pontvadászatban pedig 14 találatot ért el, de bajnokságot egyszer sem tudott nyerni. Első tunéziai idényében a francia Jean Fernandez volt az edzője, aki emlékezett a csatárra, és amikor az FC Sochaux mestere lett, 2000 nyarán leigazolta Santost. A brazil futballista bemutatkozása jobban nem is sikerülhetett volna új csapatában, hiszen a gall másodosztályban rögtön az első meccsén gólt szerzett, és a 2000-2001-es szezonban ellenállhatatlanul futballozott: 21 góllal a Division 2 gólkirálya lett, és őt választották a divízió legjobb játékosának. A csapat feljutott az élvonalba, a drukkerek pedig sokat vártak Santostól, aki azonban első Ligue 1-es idényében mindössze egy gólra volt képes.

A következő pontvadászatban már nyolcszor vette be az ellenfelek hálóját, a jelenlegi idényben pedig egyenesen szárnyal, jelenleg tíz találatnál jár, az UEFA-kupában pedig háromszor volt eredményes. Lemerre-nek sikerült meggyőznie arról, hogy vegye fel a tunéziai állampolgárságot, és ezzel mindenki jól járt. Santos közvetlenül a torna előtt, a Benin elleni barátságos meccsen mutatkozott be a válogatottban, természetesen góllal, a CAN-kupán pedig négy alkalommal volt eredményes, amivel gólkirályi címet szerzett.