Bemutatjuk az Afrika-kupát megnyerő tunéziai válogatottat

A 2004-es esztendő első kontinensviadalán a házigazda tunéziai gárda nyerte meg az aranyérmet, és bár a torna során nem az észak-afrikaiak nyújtották a legélvezetesebb játékot, az kétségtelen, hogy Tunézia együttese futballozott a leghatékonyabban és a legegységesebben. A sikerkapitánynak, Roger Lemerre-nek egy rendkívül stabil gárdát sikerült összeraknia, amelyben a rutinos öreg rókák mellett néhány ifjú tehetséget is felfedezhetünk.

Mehdi Nafti (1978. november 28., Racing Santander): Tunéziai szülők gyermekeként született a franciaországi Toulouse-ban, és a helyi futballcsapatban kezdte pályafutását. Még nem volt húszesztendős, amikor bemutatkozhatott az első csapatban, 1998 augusztusában az AS Monaco ellen debütált a francia élvonalban. A szezon hátralévő részében további tíz alkalommal vetették be. Miután a csapat kiesett az első osztályból, a Division 2-ben Nafti 13 mérkőzésen szerepelt, és egy gólt ért el, majd amikor az együttes feljutott a legjobbak közé, a focista mindössze egy találkozón kapott lehetőséget, majd eladták a spanyol Racing Santandernek. A hispánoknál az FC Barcelona elleni bajnokin mutatkozott be 2000 szeptemberében, de nem tudta beverekedni magát az első csapatba, csupán három találkozón szerepeltették, és az idény többi részét a santanderiek B csapatában töltötte a harmadik vonalban. A klub kiesett az első osztályból, és a Segunda Divisiónban Nafti végre alapember lett, harminc találkozón vetették be, vagyis tevékeny részese volt a feljutásnak. Az előző pontvadászatban is rendszeresen pályára lépett: összesen 31 találkozón szerepelt, és végre sikerült gólt is szereznie, összesen kettőt. A jelenlegi bajnokságban már csak öt fordulót kellett várnia első góljára. A válogatottba a legutóbbi Afrika-kupa előtt került be, de a világbajnokságra nem vitték ki. Lemerre azonban továbbra is számított rá, méghozzá alapemberként.

Kajesz Godban (1976. január 7., Diyarbakirspor): Már az 1996-os Afrikai Nemzetek Kupáján szerepelt, ahol a tunéziaiak ezüstérmet szereztek, majd részt vett az atlantai olimpián is. Tizenévesen alapembernek számított az Etoile du Sahelben, amellyel két CAF-kupát, valamint egy Afrikai Kupagyőztesek Kupáját is nyert. Az 1998-as világbajnokságon csapata mindegyik mérkőzésén pályára lépett. 2001-ben még az Etoile du Sahel csapatkapitányaként ezüstéret szerzett a CAF-kupában, majd a legutóbbi világbajnokság után előbb az Egyesült Arab Emírségekbe szerződött, ahonnan aztán tavaly nyáron a török Diyarbakirsporba tette át székhelyét. A tornán nem kapott sok szerepet, csupán egy mérkőzésen játszott, de összességében 69-szeres válogatottnak mondhatja magát.

Dzsaohar Mnari (1976. április 2., Espérance Tunisz): A legutóbbi vébét követően mutatkozott be a válogatottban, Lemerre első mérkőzésén, és a szövetségi kapitány egyik kedvencének számít. Klubcsapatával, az Espérance-szal tavaly bajnokságot nyert, majd az Afrikai Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig jutott. A kontinesnviadalon a Kongói DK elleni meccsen az ő "színészi teljesítményének" köszönhetően állították ki Lua-Luát, de a Szenegál elleni negyeddöntőben megmutatta, hogy futballozni is tud, ő fejelte a győztes találatot. Ez volt az első gólja címeres mezben 13 válogatottság alatt.

Riad Buazizi (1973. április 8., Gaziantepspor): Bizerte-ben született, de első klubja az Etoile Sportive du Sahel volt, amellyel 1995-ben megnyerte a CAF-kupát, egy évvel később kupagyőztes, újabb egy évre rá pedig bajnok lett. A válogatottal részt vett az 1996-os olimpián és az Afrikai Nemzetek Kupáján, és ott volt az 1998-as, illetve a 2002-es világbajnokságon is. 2000 nyarán Európába szerződött, a török Bursasporhoz írt alá két évre. Ennyi idő alatt két gólt ért el, majd a szintén török Gaziantepsporba szerződött, jelenleg is itt játszik. Nagy munkabírású középpályás, aki elsősorban védőjátékáról híres. Az Afrika-kupán az első két meccsen még csak csere volt, utána viszont végig a kezdő tizenegy tagja volt. Godbanon kívül egyedül ő maradt meg az 1996-os ezüstérmes gárdából, 63-szoros válogatottnak mondhatja magát.

Adel Csedli (1976. szptember 16., Sochaux): Ugyan Franciaországban született, de világéletében tisztában volt tunéziai gyökereivel, és már 1996-ban bemutatkozott a nemzeti csapatban - újabb meccsére azonban hét évet kellett várni, mivel még tizenévesen a francia korosztályos csapatban is szerepelt, és csak lassan tisztázták, hogy játszhat-e az afrikaiaknál. A Saint-Etienne nevelése, mág 1995-ben bemutatkozott a francia élvonalban, majd 1997 nyarán a Sochaux-hoz igazolt. Eleinte alapember volt a klubban, ám az elmúlt másfél évben csak elvétve lépett pályára. Ennek ellenére Lemerre az idén ismét meghívta a válogatottba, és a kontinensviadalra is kivitte, ahol azonban csak kiegészítő ember volt.

Szlim Ben Asur (1981. szeptember 8., Paris-SG): Franciaországban született tunéziai szülők gyermekeként. 12 esztendősen a francia szövetség clairfontean-i utánpótlásközpontjába került, három évvel később pedig a Paris Saint-Germain klubját választotta, ahol ötéves szerződést írt alá. Már a 2000-2001-es idényben többször is az első csapat keretéhez került, egyszer pályára is lépett a BL-ben. 2001 nyarán az Intertotó-kupát végigjátszotta a párizsiakkal, majd az első bajnokin is pályára lépett, de ezt követően kölcsönadták a másodosztályú Martigues-nek. Ekkoriban döntötte el, hogy a tunéziai válogatottat választja, és nem sokkal később meg is hívták a nemzeti tizenegybe. Szerepelt a legutóbbi Afrikai Nemzetek Kupáján, ahol Szenegál ellen kihagyott egy tizenegyest, majd ott volt a világbajnokságon is. A vébé után a PSG-ben kezdte a szezont, de megint kölcsönadták, ezúttal a Troyes-nak, és a jelenlegi pontvadászatban sem kap túl sok lehetőséget a párizsiaknál. Hatalmas tehetség, de a fegyelemmel még vannak gondjai: az első csoportmeccsen műesés miatt kapta meg a második sárga lapját, vagyis a pirosat. Később a Guinea elleni találkozón viszont gólt szerzett.