Bemutatjuk az Afrika-kupát megnyerő tunéziai válogatottat

A 2004-es esztendő első kontinensviadalán a házigazda tunéziai gárda nyerte meg az aranyérmet, és bár a torna során nem az észak-afrikaiak nyújtották a legélvezetesebb játékot, az kétségtelen, hogy Tunézia együttese futballozott a leghatékonyabban és a legegységesebben. A sikerkapitánynak, Roger Lemerre-nek egy rendkívül stabil gárdát sikerült összeraknia, amelyben a rutinos öreg rókák mellett néhány ifjú tehetséget is felfedezhetünk.

Karim Hagui (1984. január 20., Etoile Sahel): A keret legfiatalabb tagja, egyben a torna egyik legnagyobb felfedezettje. A védelem jobb oldalán kiváló teljesítményt nyújtott, és szinte hiba nélkül helyettesítette a sérüléssel bajlódó, ezért alig játszó Hatem Trabelszit. Tavaly szeptemberben mutatkozott be a válogatottban, és a kontinensviadalra alapember lett. Védőfeladata ellátása mellett sokat ment előre, és az idegei is rendben voltak, a Nigéria elleni elődöntőben ő értékesítette az utolsó, mintent eldöntő tizenegyest.

Alaeddin Jahia (1975. augusztus 30., EA Guingamp): Franciaországban született tunéziai szülők gyermekeként, és a Louhans-Cuiseaux együttesében kezdett futballozni. 2001 nyarán került az első osztályú Guingamp-ba, és itt olyan jól futballozott, hogy 2002 novemberében meghívót kapott a tunéziai válogatottba is. Meglehetősen sérülékeny labdarúgó, ennek köszönhető, hogy még csak hatszoros válogatottnak mondhatja magát, és a tornán is csak egy találkozón szerepelt, a Guinea elleni csoportmeccsen.

Hatem Trabelszi (1977. január 25., Ajax Amsterdam): Ariana városában látta meg a napvilágot, és húszévesen mutatkozott a tunéziai élvonalban a CS Sfaxien gárdájában. Némi meglepetésre meghívót kapott az 1998-as világbajnokságra, de a mondiálon csak egy meccsen lépett pályára. Azóta viszont ő a nemzeti tizenegy első számú jobbhátvédje, ott volt a tavalyi World Cupon is. 2001 nyarán az Ajax Amsterdam szerződtette, és a holland klubban is rendkívül elégedettek teljesítményével. Tavaly különösen jól futballozott, bekerült az Aranylabda-jelöltek ötvenes listájára: nem annyira védőmunkája miatt figyeltek fel rá, hanem azért, mert jobbhátvéd létére rengeteget megy előre, és a teljes jobbszélt bejátssza. A gólszerzés ugyan nem az erőssége, de a Milan elleni hazai BL-negyeddöntőn például a mezőny egyik legjobbja volt. A hírek szerint egyébként éppen a milánóiak érdeklődnek iránta. Az Afrika-kupán térdsérülése miatt kevesebb lehetőséget kapott, ráadásul Hagui tökéletesen pótolta, így aztán Lemerre a döntőben némileg váratlanul a védelem tengelyében szerepeltette, de itt is jól futballozott. Jelenleg a legismertebb tunéziai focista.

Radi Dzsaidi (1975. augusztus 30., Espérance Tunisz): Az egyik legjobb, Afrikában futballozó hátvéd. Első egyesülete a CS Gabsien volt, innen 1992-ben igazolt az Espérance-hoz, amellyel hét bajnoki címet, 1994-ben Afrikai Najnokok Kupáját, 1997-ben CAF-kupát, egy évvel később Afrikai Kupagyőztesek Kupáját nyert, majd kétszer egymás után bejutott az Afrikai Kupagyőztesek Kupájának döntőjébe. A válogatottban szerepelt a legutóbbi két kontinensviadalon, és ott volt az 1996-os olimpián is, valamint a 2002-es világbajnokságon is. Határozott védő, nem kíméli a csatárokat, de szívesen megy előre a támadások befejezésénél is. A tornán mindössze egy találkozót hagyott ki.

Anisz Ajari (1982. február. 16., Stade Tunisien): Ő is a fiatal generáció tagja, a válogatottban tavaly februárban mutatkozott be. A kontinensviadalon végig alapember volt a nemzeti gárdában. Remek rúgótechnikával rendelkezik, szabadrúgásai életveszélyesek. A hírek szerint hamarosan az ország legpatinásabb egyesülete, az Espérance Tunisz veszi meg.

José Clayton (1974. március 21., Espérance Tunisz): Brazíliában, Porto Alegrében született, és már 23 esztendős volt, amikor a tunéziai Étoile du Sahel futballistája lett. Itt aztán olyan jól játszott (a csapattal CAF-kupát is nyert), hogy rövid idő alatt honosították, így aztán már az 1998-as világbajnokságon is pályára lépett az afrikai gárda tagjaként. A vébé után Franciaországba szerződött, a Bastia vette meg, ahol három szezon alatt 43 meccset játszott az élvonalban, majd visszatért második hazájába, ám ezúttal az Espérance-hoz. Ennek köszönhetően ismét bekerült a válogatottba, de egészen az elődöntőig egy meccsen sem szerepelt. A fináléban aztán főszerepet vállalt a győztes gólban, hiszen az ő lövése nyomán pattant Dzsaziri elé a labda. Klasszikus balhátvéd, aki sokat megy előre.

Karim Szaidi (1983. március 20., Club Africain): Tavaly október óta mondhatja válogatottnak magát a Club Africain fiatal középhátvédje, aki a tornán megduplázta válogatottságainak számát. Két csoportmeccsen, illetve a fináléban lépett pályára, utóbbin az eltilttt csapatkapitányt, Kaled Badrát kellett helyettesítenie, amit remekül megoldott.

Khaled Badra (1973. április 8., Espérance Tunisz): Az Espérance Tunis futballistájaként lett ismert, 23 esztendősen került be a válogatottba, és részt vett az 1996-os Afrikai Nemzetek Kupáján. Ugyanebben az esztendőben szerepelt az atlantai olimpián, és játszott az 1998-as világbajnokságon is. Az Espérance-szal három bajnoki címet nyert, és 1997-ben a klub az ő találatának köszönhetően hódította el a CAF-kupát. 2000 nyarán a török Denizlisporba szerződött, majd 2001 nyarán öt honfitársával együtt a Genoába igazolt, de miután Francesco Scogliót menesztették a klubtól, visszatért az Espérance-hoz. A tornán kihagyhatatlan volt a csapatból, azonban az elődöntőn begyűjtötte második sárga lapját, így nem léphetett pályára a fináléban. Játékát sokszor Marcel Desailly-éhoz szokták hasonlítani, hiszen ő is középpályásként kezdte pályafutását. Rendkívül kemény középhátvéd, de szívesen megy előre, és meglehetősen gólképes, elsősorban a pontrúgások után.