Vágólapra másolva!
Athénban a magyar olimpiai csapat legsikeresebbje volt a kajak-kenu válogatott, s a versenyzők közel fél évvel az ötkarikás játékok után immár az új idényre készülnek. Fábiánné Rozsnyói Katalin tanítványai, Janics Natasa, Kovács Katalin és Kolonics György Dunavarsányban együtt alapoznak a 2005-ös esztendőre, egyelőre még kajak és kenu nélkül.

Kolonics György a január végi sítáborba nem követi a lányokat. "Nem nagyon tudok síelni, kiskoromban egyszer orra estem, ki is tört egy fogam, és azóta nem erőltetem ezt a sportot" - mondta a kétszeres olimpiai bajnok kenus.

- Az eddigi tapasztalata alapján jó döntésnek bizonyult az edző- és csoportváltás?
- Remélem. Bízom abban, hogy ha nem is most azonnal, majd a vízen látom a váltás előnyeit, elvégre az volt a fő célom. Úgy érzem, itt intenzívebbek az edzések, a kérdés csak az, hogy erre hogyan reagál a szervezetem. A lányokkal az igazi harc majd a vízen kezdődik, de ígérem, ott minden egyes edzésen megküzdünk egymással. Amikor úszunk vagy futunk - vagy amikor már a hajóban lapátolunk -, akkor nem a nőt látom bennük, csak a riválist, akit le kell győzni, meg kell előzni.

- Milyen a lányokkal együtt edzeni?
- Nincs benne semmi különös, gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezzük, csak én valamivel többet futok és nagyobb súlyokkal kondizom. Annak idején a maratonista Csay Renáta edzett velünk, tehát számomra nem újdonság lányokkal készülni. Úgy tervezem, hogy én február végén Csepelen már kenuba térdelek, mert nekem legalább négy-ötszáz kilométer kell pluszban, ezért előbb is kell kezdenem a vízi munkát.

- Tett bármilyen fogadalmat az új év alkalmából?
- Nem szoktam fogadkozni, mert azt számon lehet kérni, meg öreg is vagyok már ehhez. Azt azonban tudom, hogy 500 párosban az athéni hetedik helynél jobbak vagyunk. Úgy érzem, az idén sem lesz gond a motivációval.