Ha Budapest nyer, a lehetetlent teljesítette

Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság valós tartalommal akarja megtölteni az éppen két éve elfogadott Agenda 2020 programtervet, akkor 2017-ben Budapest készen áll arra, hogy ehhez valós alternatívát nyújtson a NOB szavazóinak. Ha pedig 2017. szeptember 13-án Limában, a Thomas Bach NOB-elnök kezében lévő borítékban egy B betűvel kezdődő város neve lapul, akkor Magyarországon soha nem látott egység formálódik, és a kezdeti örömünnep után hét év alatt megmutathatjuk, mekkora ereje van a nemzeti összefogásnak - állítja Szalay-Berzeviczy Attila. A Budapest 2024 pályázat nagykövete, a BOM Alapítvány kuratóriumának elnöke már 2002-ben olimpiát álmodott Magyarországra. Interjú.

Mára romantikus történetté szelídült az a sztori, amely szerint a budapesti olimpia ötlete egy viharos vasárnap délelőtt fogalmazódott meg néhány ember agyában Sydney-ben, a 2000-es játékok zárónapján. Tényleg így történt?
Tény, hogy azon az olimpián egymástól függetlenül Orbán Viktor miniszterelnök úr és jómagam is részt vettünk. Bennem az ott tapasztalt élmények hatására fogalmazódott meg a gondolat, hogy Budapest is képes lenne egy olyan olimpia megrendezésére, ami az ország javát szolgálná,

éppen ezért mielőbb el kell indulni a győzelem felé vezető hosszú-hosszú úton.

Ő hazajött, és beindította az olimpiai pályázat előkészítését, és az ügy támogatását demonstráló aláírásgyűjtést. Én pedig - miután az MSZP-SZDSZ koalíció a választások után, 2002-ben levette a budapesti olimpia ügyét a napirendről - a tőzsde akkori elnökeként nekiláttam azon dolgozni, hogy az olimpia rendezésének ügye visszakerüljön a napirendre. Ennek köszönhetően Magyarország EU-ba lépése után 2005 novemberében 15 vezető magyar vállalattal és több mint 100, köztiszteletben álló magánszeméllyel együtt megalapítottuk a Budapesti Olimpiáért Mozgalmat (BOM).

Már Sydney-ben kipattant az ötlet Szalay-Berzeviczy Attila fejéből Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ha visszatekint a mögöttünk lévő több mint egy évtizedre, gondolta volna, hogy ebben az ügyben eljutunk oda, hogy Budapest a hivatalos pályázók között szerepelhet?
Mivel nagyon eredményorientált, ebből kifolyólag pedig türelmetlen típus vagyok, ha valaki nekem 2005-ben azt mondja, hogy mostantól tizenegy évet kell dolgoznunk és várnunk a pályázat hivatalos benyújtására, minden bizonnyal rosszul leszek. Viszont ha ma visszatekintek erre az időszakra, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy az már önmagában egy óriási csoda, hogy végül mégis eljutottunk a pályázásig. 2005-ben kevesen gondoltuk, hogy hosszú időre az lesz az utolsó megfelelő pillanat a BOM megalapítására. 2006-ban jött a Balatonőszödön elhangzott beszéd, majd az azt követő heves politikai turbulencia, 2008-ban egy siralmas magyar olimpiai szereplés után összeomlott a Lehman Brothers, és kitört a pénzügyi világválság, amelynek következtében

2009-ben Magyarország az államcsőd szélére sodródott.

És ha ez nem lenne elég, jött 2010-ben a görög hitelválság, ami már az euró jövőjét kérdőjelezte meg, miközben Magyarországon a frissen bevezetett unortodox gazdaságpolitika egésze sokkolta a piaci szereplőket.

Volt olyan momentum ebben az időszakban, amikor fel akarta adni?
Az előbb felsorolt események fényében szinte csak olyan pillanatok övezték a BOM működését, ami okot adhatott volna az ügy feladására. Azonban mi soha nem a mából indultunk ki, hanem hosszú távra koncentráltunk, és azt mondtuk, hogy a cél az, hogy a 2012-es londoni olimpia után a következő európai házigazda Budapest legyen. Ez pedig még össze is jöhet, így az eredeti cél továbbra is érvényben van.

Budapestre figyelhet az egész világ Forrás: MTI/Máthé Zoltán

A kezdetben nagy súlyt fektettek arra, hogy a közép-európai régióban mindenképpen Budapest rendezzen nyári olimpiát. Akkor még azt gondolták, hogy Prága, Varsó és Bécs lehet a legnagyobb vetélytárs.
A régiónkban csak ezek a városok jöhetnek szóba. Most mégis ott tartunk, hogy Párizs és Los Angeles kihívója Budapest. Számomra ez azt jelenti, hogy

Közép-Európából jelenleg mi akarjuk a legjobban az olimpiarendezést.

De ne feledjük, hogy Lengyelország azért közben házigazdája volt (Ukrajnával közösen) egy labdarúgó-Európa-bajnokságnak 2012-ben. Prágában is tettek egy kísérletet a 2016-os olimpia megpályázására, igaz, azzal el sem jutottak a végső szavazásig. 2011-ben pedig Bécs is elgondolkodott a 2020-as olimpia megpályázásán, de ott végül az ügynek egy referendum véget vetett. Amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) két évvel ezelőtt letette az Agenda 2020 nevű reformprogramot a nemzetközi sportvilág elé, akkor Budapest volt az egyetlen közepes méretű város a földön, amely azonnal pozitívan tudott reagálni erre a hirtelen jött lehetőségre. Ennek köszönhetően - ha jövőre esetleg Limában mégsem Budapest nevét olvassa fel Thomas Bach - mi már egy nagyon komoly szándékról tettünk tanúbizonyságot. Annyi tapasztalattal leszünk gazdagabbak, ami nagyon jól fogja a magyar fővárost pozicionálni a következő pályázatban bármely más hasonló kategóriájú városhoz képest.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság arra figyelmeztette a 2020-as játékokat rendező Tokiót, hogy próbálja meg kordában tartani a máris elszállni látszó költségvetésüket. Ugyanakkor itt van nekünk ez az Agenda 2020 program, amelynek az egyik legfontosabb eleme az olcsóbb olimpiarendezés. Nincs ellentmondás a japánoknak szánt figyelmeztetés és az Agenda 2020 között?
A NOB életében most az a legnagyobb kihívás, hogy a pályázati folyamatot ismét vonzóvá tegye, hiszen Peking és Szocsi után egyre kisebb lett az olimpia utáni érdeklődés.

Márpedig ha nincsenek kandidáló városok, akkor olimpia sincs.

A Rióban tapasztaltak és a Tokióban történtek újabb nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolnak a jövőbeni pályázási kedvre. Nem véletlenül figyelmeztették a japánokat. Ha az olimpiarendezéssel kapcsolatban állandóan rossz híreket lehet hallani, akkor az tovább fogja csökkenteni a pályázási hajlandóságot a világban. Pontosan ezért úgy gondolom, hogy a NOB-nak valóban meg kell töltenie tartalommal az Agenda 2020-at.

Szalay-Berzeviczy szerint akkor sem dől össze a világ, ha nem kapjuk meg az olimpiát Fotó: Hirling Bálint - Origo

Arra gondol, hogy ha a NOB ragaszkodik a saját elveihez, az Agenda 2020 programhoz, akkor a 2024-es játékokat Budapestnek kellene ítélnie?
Ha mi továbbra is mindent megteszünk a sikerért, akkor a pályázati csapatunk a győzelem reményében utazik majd Peruba. Budapest valóban komoly alternatíva lehet jövőre a másik két vetélytárssal szemben, hiszen egyben precedensteremtőek is lennénk. Egy sikeres budapesti rendezés után sok, Budapesthez hasonló méretű város fog felbátorodni a jövőben, hiszen elöljáróik a választópolgároknak könnyebben tudnak a pályázás mellett érvelni. Ugyanakkor óriási hiba lenne azt gondolni, hogy akkor mi itt most hátra is dőlhetünk, mert az Agenda 2020 miatt más nem is győzhet.

Ha most egy olyan magyar embert kellene meggyőznie, aki még a rendezés gondolatát is elutasítja, mit tudna neki mondani? Milyen érvekkel hatna rá?
Az olimpia rendezése a legtöbb ember gondolkodásában valami különös misztikumként jelenik meg. Az valójában egy nagy erőfeszítést igénylő, városfejlesztő és országot építő nemzetgazdasági vállalkozás, amely Magyarország esetében sikerrel megvalósítható. A NOB által a mindenkori rendező város javára biztosított 1,7 milliárd dollárnyi anyagi támogatásból, valamint az Európai Unióból befolyó fejlesztési pénzekből az olimpia úgy rendezhető meg, hogy az nem kell, hogy túlságosan igénybe vegye a központi költségvetést.

Ezáltal a rendezés nem veszélyezteti a makrogazdasági egyensúlyi helyzetet.

Ha tartjuk magunkat az eredeti tervekhez, és maradunk a fenntarthatósági és a költségvetés lehetőségeinek a keretein belül, akkor az olimpia a magyar gazdaság egyik komoly motorja lehet. Olyannyira, hogy a közhiedelemmel ellentétben Görögország gazdasági csődjét nem az athéni olimpia okozta. A 2004-es játékok megakadályozta, hogy a görögök már 2002-ben csődbe menjenek. Ebben az évben rajtuk kívül a világban szinte mindenki a recesszióval küszködött - Görögország nem.

Őszintén hisz a budapesti olimpiában Fotó: Bielik István - Origo

Milyen hozadéka lehet a budapesti olimpiának a magyar sportra nézve?
A magyar sport olyan új területeken vehetne fel pozíciókat, amire eddig nem volt mód és amire olimpia nélkül valószínűleg kevés esély lenne a jövőben is.

Mire gondol? Arra, hogy hét év alatt a semmiből lenne egy ütőképes magyar kosárlabda- vagy röplabda-válogatott? Hogy lenne jó gyeplabdacsapatunk és számtalan kiváló vitorlázónk?
Természetesen ideértendők az olyan sportágak, amelyek ma még nem rendelkeznek komoly eredményekkel. Én azonban sokkal inkább értem ezalatt az olyan teljesen új sportágak meghonosításának lehetőségét, mint amilyen például a kajak szlalom lehetne. A honi sportélet egyik gyengesége ugyanaz, mint ami az erőssége is. Az ország méretéhez képest számos sportágban tartozunk ma is a világ élvonalához, azonban

ezek a sportágak mind ugyanazok, amelyekben az 1936-os berlini vagy az 1968-as mexikóvárosi játékokon is érmet nyertünk.

A magyar sport az utóbbi évtizedekben nem tudott új sportágakat meghonosítani és előre lépni, miközben az elmúlt 50 évben rengeteget változott az olimpiai játékokon szereplő sportágak összetétele. Hogy egy példával is alátámasszam, hogy miről is beszélek: az 1988-as Calgaryban megrendezett téli olimpiára Kanadának fel kellett építenie egy új gyorskorcsolyapályát. Az elkészült létesítmény, és az olimpiai versenyeken szerzett élmények azt hozták, hogy ez a sportág látványos fejlődésnek indult az országban. A kétezres évekre Kanada gyorskorcsolya-nagyhatalom lett, és a 2010-es vancouveri olimpián már az érmek felét ők nyerték ebben a sportágban. Miközben az 1988-as téli olimpián Kanada házigazdaként aranyérem nélkül maradt.

Akár a kajak szlalom is fellendülhet hazánkban Forrás: AFP/Samuel Kubani

A Magyar Úszószövetség és a versenyzők között lassan egy éve dúló perpatvar okozhat-e bármilyen negatív hatást a pályázattal kapcsolatban?
Az nem jó, ha a pályázati időszakban a magyar sporttal kapcsolatban negatív hírek járják be a világot. Az úszók ügye azonban remélhetőleg nyugvópontra jut ezekben a napokban, és akkor 2017 szeptemberében már senki sem fog emlékezni erre, főleg nem egy kiválóan lebonyolított vizes vb után.

Tehát egy sikeresen megrendezett FINA vizes világbajnokság nagyot lökhet a pályázati szekéren?
Hatalmasat. Az a 17 nap lesz nekünk a főpróba, az igazi bizonyíték arra, hogy Magyarország képes egy ekkora volumenű eseményt megrendezni. Ráadásul annyit már most bebizonyítottunk ezzel az eseménnyel a NOB-nak, hogy hátrányból indulva is képesek vagyunk határidő előtt felépíteni egy olyan komoly létesítményt, mint a Dagály uszoda. Tehát a teljesítési határidőkkel nem állunk hadilábon.

Az új Dagály Uszodában (is) rendezendő vizes vb-nek komoly tétje lesz Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Magyarul arról van szó, hogy nem makettekkel megyünk ki Limába, mint annak idején, a többszörösen elbukott labdarúgó-Eb-pályázatoknál?
Amit most mondott, az a legfontosabb dolgok egyike. A foci-Eb-s pályázatokkal azért nem lehettünk sikeresek, mert a maketteken és a tervrajzokon kívül semmi nem volt a kezünkben. Azóta viszont eltelt jó néhány év, és egy jelentős sportinfrastruktúra-fejlesztési programon vagyunk túl. Éppen ezért Budapest a sportlétesítményeket illetően

már most úgy áll, mintha pár évvel ezelőtt elnyertük volna az olimpia rendezési jogát.

Az egyik legjelentősebb feltétel, hogy a játékoknak otthont adó város megfelelő infrastrukturális háttérrel rendelkezzen. Ezeket a beruházásokat – például a ferihegyi repülőtérről a belvárosba vezető gyorsvasutat – előbb vagy utóbb meg kell építeni. Ha Budapest nyer, képesek leszünk hét év alatt minden olyan fejlesztést végrehajtani, amire normális esetben 15-20 év kellene?
Igen, természetesen képesek leszünk. A kandidálás előtt készített megvalósíthatósági tanulmány pontosan azt mérte fel, hogy mire van szükség az olimpiához. Megvizsgáltuk, hogy mi az, ami már épül vagy be van ütemezve 2024-ig és mi az, amit előre kell hozni, mert a mai tervek szerint csak 2024 után készülne el. A pályázati anyag egy olyan infrastruktúratervet foglal magába, amire szükségünk van olimpia nélkül is, de az olimpiai rendezés elnyerésének köszönhetően 2024-ig meg lehet építeni. Fontos megérteni, hogy

az olimpia segít néhány politikai vitát vagy gordiuszi csomót is átvágni

minden rendező város életében. Éppen ezért nekem a hármas metró esete nem arra erősít rá, hogy mi képtelenek vagyunk egy ilyen nagy eseményt megrendezni, hanem arra, hogy az olimpia segít majd az ilyen régen húzódó ügyeket felgyorsítani.

Szalay-Berzeviczy Attila szerint infrastrukturálisan sem jelentene gondot az olimpiarendezés Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az olimpia megrendezésének nagyon fontos járulékos eleme a paralimpia megrendezése. Ebben a kérdésben, illetve a magyar embereknek a fogyatékossággal élő társaikhoz való viszonyában igen nagy a deficit.
Számomra az olimpia egyik legfontosabb hozadéka a paralimpia megrendezése lesz. És nem csak azért, hogy az ehhez szükséges fejlesztések miatt javul majd a főváros akadálymentesítése, így a kerekesszékesek életminősége látványosan javulni fog. A paralimpia civilizációs változást hozhat Magyarországon. Közelebb hozza az épeket a fogyatékosok világához,

növelni fogja az emberek empátiaképességét.

Mi lesz azon a papíron, amelyet a NOB elnöke, Thomas Bach 2017. szeptember 15-én kivesz a borítékból?
A pályázat egyik nagyköveteként mi mást felelhetnék erre, mint hogy egy B betűs város, amelynek az utolsó betűje t.

Ha mindez bekövetkezik, akkor mi fog történni?
A Peru és Magyarország közötti időeltolódást figyelembe véve hajnali népünnepély lesz, amely után az egész ország másnaposan ébred egy új korszak beköszöntének a kezdetén.

A világ ámuldozva kérdezgeti majd, hogy ezt meg hogy csináltuk.

Magyarország ez után hét éven át lesz a teljes nemzetközi figyelem és érdeklődés központjában. Az ünneplést követően elkezdődik a kemény munka. De ez már egy másik történet lesz.