Tíz sportorgazmus Pekingből

Nem kis élmény Usain Bolt száguldását, Michael Phelps aranyhalmozását, Rafael Nadal erőteniszét vagy éppen Kobe Bryant zsákolását pár méterről látni, ám ugyanilyen felejthetetlen Kemény Dénes pólókapitánnyal egyből a döntő után beszélni, Kovács Katalin nyakába aranyérmet akasztani, a megnyitó szemkápráztató lánggyújtását vagy épp a kínai strandröplabda-fanatikusokat figyelni, s persze közben drukkolni, drukkolni, drukkolni. Volt több ezer, ezúttal mégis csak tíz felejthetetlen pillanatot, sportorgazmust választott ki két újságíró és egy fotós tudósítónk a pekingi olimpiáról.

2. Amikor majdnem ledöntötték Phelps bálványát

A nagy sztárok pályafutásával együtt jár, hogy az emberek szeretik és várják, amikor a nagy sztár csúnyán kikap és elbukik. Kovács Kokó István ugyan csak itthon volt nagy sztár, mégis emlékezhetünk, mennyien ujjongtak és "na végre"-ztek, amikor az argentin Julio Pablo Chacón 2001-ben padlóra küldte a sokak szemében legyőzhetetlennek tűnő, mások által túlsztároltnak tartott korábbi olimpiai, világ- és Európa-bajnokot. Valami hasonlóra várt a Vizes Kocka nevű uszoda népe Michael Phelps esetében is. Rögtönzött közvélemény-kutatásunkból kiderült, amilyen sokan vannak, akik részesei akarnak lenni a történelmi, nyolc arany megszerzésére irányuló akciónak, legalább annyian várják Phelps bukását.

Erre remek esély kínálkozott a 4x100-as gyorsváltók versenyében, ahol a franciák és az ausztrálok elképesztően erős négyesekkel hegyezték magukat az amerikaiakra. A Phelpset féltők aggodalma nem is volt alaptalan, mert a baltimore-i csodabogár csak második helyen adta át a stafétát Garrett Weber-Gale-nek az első száz után, az ausztrál Eamon Sullivan gyorsabb volt nála. A franciák a harmadik szakaszon kezdtek beleszólni a versenybe, Frederick Bousquet ugyanis hihetetlen tempóban száguldott, és hat tizedes előnyt szerzett az utolsó százra.

Hogy mi játszódott le Phelpsben, az nem derült ki, de az uszodában mindenki talpon volt, amikor a két befejező ember, Alain Bernand és Jason Lezak a vízbe ugrott. A hatalmas termetű francia, úgy tűnt, behozza az európaiakat az első helyre, de Lezak centiről centire dolgozta le hátrányát, és amikor egymás mellett a célba csaptak, több ezer szempár meredt egyből az eredményjelzőre. 1. USA, 3:08.24, WR, villogott a képernyőn, Lezak végül nyolc századmásodperccel korábban érte el a falat, mint Bernard, Phelps pedig akkorát üvöltött, hogy a lelátón is hallani lehetett.

Volt azonban egy ennél is rázósabb kalandja az amerikainak, aki hat arannyal a birtokában várhatta a 100 pillangó fináléját. Az első ötvenen vagy nagyon fáradt volt, vagy megint a szemüvegével volt baj, de az is lehet, hogy csak nem akart nagyon simán nyerni, mert csak hetedik volt féltávnál, hogy aztán begyújtsa a rakétákat, és szép lassan otthagyja a riválisokat.

Igen ám, de egy bizonyos Milorad Cavic nem adta könnyen magát, sőt úgy tűnt, ledönti a bálványt. Phelps és a szerb egyszerre zuhantak a célba, a helyszínen mindenki nézett bután, és automatikusan az eredményjelző felé, amely megint elszomorította a földönkívüli ellendrukkereit, ugyanis egy századdal Phelps lett az első. A szerbek tiltakoztak, és azt gyanították, hogy az amerikai úszófenomén szponzoraként is fellépő Omega, amely a pekingi olimpia úszóversenyeinek hivatalos időmérője volt, manipulálta a végeredményt, de mindhiába, az Omega egy fotót is nyilvánosságra hozott, amin egyértelműen látszott, hogy Phelps lett az első. Pedig ő maga is úgy nyilatkozott, hogy másodiknak érezte magát a benyúlás után. Kevesebb mint két centin múlott...

• Perdöntő bizonyíték a Phelps-Cavic csatában