Tíz sportorgazmus Pekingből

Nem kis élmény Usain Bolt száguldását, Michael Phelps aranyhalmozását, Rafael Nadal erőteniszét vagy éppen Kobe Bryant zsákolását pár méterről látni, ám ugyanilyen felejthetetlen Kemény Dénes pólókapitánnyal egyből a döntő után beszélni, Kovács Katalin nyakába aranyérmet akasztani, a megnyitó szemkápráztató lánggyújtását vagy épp a kínai strandröplabda-fanatikusokat figyelni, s persze közben drukkolni, drukkolni, drukkolni. Volt több ezer, ezúttal mégis csak tíz felejthetetlen pillanatot, sportorgazmust választott ki két újságíró és egy fotós tudósítónk a pekingi olimpiáról.

3. Nadal elmondta, Mincza megmutatta

A sztárok érinthetetlenek, tisztelni lehet, ámde megközelíteni lehetetlen őket. Szurkolóként piszok nagy mázli kell, hogy sikerüljön elérni őket (tisztelet a sikeres autogramvadászoknak), s még újságíróként sem könnyű egy-egy olyan csillaggal társalogni vagy legalább pár szót váltani, mint mondjuk a világelső teniszező Rafael Nadal.

Mint a filmvásznon, olyan volt, amikor Rafael Nadal megindult az öltöző felé az elkerített kis saját "sztárfolyosóján", miután óriási meccsen legyőzte Novak Djokovicot. Az [origo] tudósítója pedig több tucat újságírót lekiabálva megszólította Nadalt, aki angolul adott is egy kis röpértékelést.

Volt kalandunk a magyarok által nyert érmekkel is, a bronzérmét Mincza Ildikó mutatta meg közelről, Cseh László mindhárom érmével dicsekedett, miután egy közös képet készítettek rólunk.

Kovács Katalin még kölcsön is adta az aranyérmét, hogy felkészüljön a fotósok rohamára. Segítőkészek voltunk, és a nyakába akasztottuk az álomszép medált.

• Közlékeny Nadal, összeomló Djokovic, párosban vitézkedő Federer
• Janics, Kovács: édes-savanyú aranyünnep
• Vajda Attila: Jól tettem, hogy megalázkodtam a sportnak