Megállíthatatlan a sportbeli doppingolás

Amikor már azt hinné az ember, megvan a megoldás, mindig akad újabb és újabb kiskapu, szer, ami bizonyítja, ábrándozni lehet a sport tisztaságát illetően, de mindig is lesznek olyanok, akik a tiltott szerekkel érnek el sikereket. Idén minden idők egyik legnagyobb doppingbotránya van kibontakozóban, az eddigi vizsgálatok ugyanis eddig mutathatták ki a tetrahidrogesztrinon jelenlétét a szervezetben. Ráadásul a huszonegyedik század doppingellenes harca kilátástalan fázisba érkezett el. Megjelent a legmodernebb, legtökéletesebb fegyver, amely ellen - egyelőre - nincs orvosság. A szakemberek a 2012-es olimpiára már azt prognosztizálják, minden második-harmadik sportoló ezzel a módszerrel készül fel, s nem marad világcsúcs, amely ne dőlne meg. Végérvényesen elterjed a géndopping.

A szakemberek úgy vélik, kétfajta út áll a csalók előtt. Egyik, hogy az utóbbi tíz évben jól bevált eritropoetinhez, azaz EPO-hoz forduljanak. A vörösvértest-termelést, így az oxigénellátást serkentő hormonszerű anyag a jövőben a mikrobiológia új csodafegyvere lehet. Elég, ha az EPO génjét befecskendezik, s az emberi szervezetben alaphelyzetben is jelenlévő szer (a magaslati edzéshez hasonlóan) a szervezet saját eritropoetin-szintjét serkenti. Az első ezzel kapcsolatos skandalumot az 1998-as Tour de France-botrány jelentette, amikor a Festina csapat (soraiban Richard Virenque-kel) doppinggyanúba keveredett.

A másik lehetséges terápia az értágító hatású vaszkuláris endoteliális növekedési faktorra (VEGF) épülhet. Sanjay Rrajagopalan vezetésével a Michigan Egyetem kutatói módosított influenzavírussal juttatták a sejtekbe a faktort kódoló gént, s csodák csodájára a sejt termelni kezdte a hormont. Eredetileg a tudósok az atheroszklerozis gyógyítására fejlesztették ki az eljárást, ám hamar világossá vált, az értágító hatás a sport világában is jól jöhet, mert javítja az izmok oxigénellátását. Ráadásul az említett influenzavírus mindenkit megtéveszthet, hiszen kimutatható a szervezetben, de ezáltal nem lehet bűnösnek titulálni a sportolót, lehet, hogy egyszerűen csak megfázott. A New Scientist szakírói úgy vélik, egy esetben lehetne bizonyítani a csalást: ha fájdalmas biopsziával ugyanonnan vennének mintát, ahová az injekciót elsőnek befecskendezték. De amellett, hogy ezt a helyet pontosan meg lehessen találni, még a siker esélye is alacsony.

Mindent a győzelemért?

Több országban készítettek felmérést a fiatalok körében arról, hogy milyen áldozatot hoznának egy olimpiai bajnoki éremért? Kiderült, hogy a válaszadók több mint 60%-a hajlandó lenne az egészséget súlyosan károsító szereket is szedni a győzelemért, sőt a rövid ideig tartó hírnévért és gazdagságért cserébe képes lenne olyan szert is bevenni, amiről tudja, hogy éveken belül a halálát okozhatja.
(forrás: mob.hu)

A BBC példaként a finn sífutó, Eero Mantyranta példáját hozta fel. Az 1964-es téli olimpia kétszeres bajnoka ezen kivételes kritériumoknak megfelel: genetikai mutáció révén számára az oxigénfelvételt a természet megoldotta, s nem kellett semmilyen ajzószerhez folyamodnia. Mantyranta vére természetes úton tartalmazott 50 százalékkal több vörös vérsejtet, mint ami egy átlagos ember esetében jellemző, ezáltal jelentősen nagyobb állóképességgel rendelkezett, mint versenyzőtársai.

Napjaink génsebészete éppen azt segíthetné elő, hogy ezen mutációt egyetlen injekcióval is elő lehessen teremteni. Vannak amerikai kutatók, akik szerint a géndopping már Sydneyben is jelen volt, csakhogy mindez bizonyíthatatlan. Azt a NOB is elismerte, hogy a WADA (World Anti-Doping Agency - Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) ellenőrei az olimpián olyan sejtelváltozásokat találtak, amelyekről nem tudták, hogy mi okozta, így felvetődött a genetikai beavatkozás lehetősége. Arra azonban egyelőre éppen a költségek miatt nincs lehetőség, hogy nagyiparban folyjanak csalások, ehhez magas szintű felszereltség és laboratóriumi körülmények szükségesek.