Képzeljünk el egy Carl Lewis-gyorsaságú, Michael Jordan-ruganyosságú, Abebe Bikila-szívósságú sportolót, akinek mutatói saját sportágának összes területén kiemelkedő. Ő a legjobb képességű Superman, a csodaember, akinek testfelépítése sokkal inkább a génsebészetnek s nem az edzésmunkának köszönhető.
Ami eddig csupán a Jurassic Parkból vagy a Dolly bárányról szóló hírekből volt ismert, mára szinte valóság lett. Ugyan embereken még nem végeztek hivatalos kísérleteket, de a genetikailag módosított szervezetekből készült élelmiszerekről hétről hétre lehet hallani. A tökéletes génmanipuláció révén létrehozott csodaszerek elfogadottsága azonban egyre inkább visszaeső tendenciát mutat.
Az Economist című folyóirat nyolc országban, 5000 ember megkérdezésével közvélemény-kutatást végzett, amely egyértelműen kimutatta, hogy nemcsak Nyugat-Európában, de az Egyesült Államokban is csökkenőben van ezek népszerűsége. Németországban a megkérdezettek négyötöde azt állította, hogy nem venné még az így készült termékeket. Valamivel alacsonyabb százalékban kaptak elutasító választ Franciaországban és Nagy-Britanniában. Az Egyesült Államokban az emberek 57%-a tart a génpiszkált élelmiszerekről. Míg az amerikaiak egyharmada azt állította, hogy nem hallott még a génmanipulációról, Európában ez tíz esetből csak egyben fordul elő.
A génmanipulációs kísérletek természetesen nemcsak növényeken, de állatokon is folytak. A pennsylvaniai, majd a chicagói egyetemen 1994-ben, hosszas kísérletezéssel, növekedési hormonok tökéletesített adagolásával laboratóriumi körülmények között megteremtették a "szuperegeret". A tesztek során az állat izmának DNS-ét injekció formájában juttatták a szervezetbe, s az egér izmai úgy nőttek húsz százalékkal, hogy semmit sem kellett tennie. A sikeres kísérletek nyomán a kutatók munkáját figyelő sportvezetők aggodalmukat fejezték ki, amiatt, hogy az esetleges emberi kísérletek során mesterségesen nagyobb, erősebb, gyorsabb atlétákat is lehet "képezni".
A New Scientist című tudományos folyóirat 2001. november elsején közölte első összefogottabb értekezését a problémakörről. A kutatási terület két szakértője is hallatta véleményét. Peter Schjerlinger, a Koppenhágai Izomkutató Centrum szakembere úgy vélte, a jelenlegi módszerekkel a géndopping kimutathatatlan lesz. "A csalás, amely révén a testbe olyan gének kerülnek, amelyek amúgy természetesen is ott lennének, gyakorlatilag megoldhatatlan feladat elé állítják majd a doppingellenes bizottságokat. Ami azonban még borzasztóbb: a gépdopping sokkal hamarabb lesz elérhető a sportolók, mint a betegek számára."
A Pennsylvania State University részéről Charles Yesalis még komolyabb következtetést vont le: "A jelenlegi csata arról szól, kinek van jobb kémikusa. A jövőben az nyer, akinek a legjobb génterapeuta segíti a felkészülését" - jegyezte meg Yesalis, hozzátéve, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság eleve esélytelen, s a szervezet által prognosztizált 2012-es időpont, akár már négy évvel korábban, Pekingben új fejezetet nyithat a doppingkorszak történetében.
|