Konvergencia, digitkultúra 2005 - második rész

Kömlődi Ferenc Konvergencia, digitális kultúra 2005 című esszéjének második részében a Freee Magazin szerzője továbbfűzi gondolatmenetét, ezúttal a sejtautomata, a gépuralom és az ágensalapú modellezés irányába. Esszé a jövőbe - második rész.

A levélbombákkal gyilkoló Unabomber néven hírhedtté vált amerikai matematikus, Theodore Kaczynski hosszas technológiaellenes, a természetes életforma helyetti gépuralmat elutasító kiáltványára hivatkozik. Intelligens robotokat, Kurzweil huszonegyedik századát veti össze Kaczynski disztópiájával. Kurzweil és a gépi értelem teoretikusai megfeledkeznek az emberről, egy tudósnak a kutatások tárgya mellett a munkája során felmerülő erkölcsi kérdésekkel is számot kell vetnie - állítja. Ráadásul a huszadik század főbb (nukleáris, biológiai, kémiai - NBC) technológiái valamennyi pusztító hatásukkal együtt kevesebb veszélyt hordoztak magukban, mint a GNR.

Az óriási kiadások, ritka nyersanyagok, szuperbiztos óvintézkedések, államilag irányított fejlesztések, titokban folyó munkák ellehetetlenítették a széleskörű alkalmazásokat. Viszont abban a pillanatban, amikor megvalósul az első önszaporító gép, drasztikusan csökkennek a költségek, egyszerűbb lesz az előállítás. Elszabadulhat, illetéktelen kezekbe kerülhet, hatalmas pusztítást okozhat a technológia. Komoly szabályozás, szigorú ellenőrzés, korlátozások, egyes fejlesztések leállítása szükséges - hangzik a javaslat.

Némi túlzással, de Joy gondolataira rímelnek a gyakran zöld és globalizáció ellenes eszmékkel rokonszenvező jelenkori géprombolók (neo- vagy technoludditák) tettei. Neves szószólójuk, Kirkpatrick Sale 1995-ben performansz keretében másfél perces eszmefuttatás után kalapáccsal vert szét egy számítógépet. Elvrokona, a Ki játszhat Istent? kötetet jegyző Jeremy Rifkin és követői már korábban letették névjegyüket: a kaliforniai Advanced Genetic Systems cég génkezelt eperpalántáit semmisítették meg 1986-ban. A világmédia egyre sűrűbben számol be hasonló akciókról.

"A technológia kardja mindig kétélű volt" - replikázott a Sun Microsystem főemberének eszmefuttatására Kurzweil. Kizárólag tőlünk függ, melyiket választjuk. Crichton nem a korlátozást és tiltást, hanem a megfelelő szabályozást szorgalmazza. Nem tudományellenes, mint ahogy a szélsőséges transzhumanisták által ráaggatott neoluddita címke is a Préda félreértelmezése. "Mindössze" sötét (de elképzelhető) jövőprognózist írt, az emberi törekvések nemkívánatos következményeit, technológia és bioszféra kiszámíthatatlan kölcsönhatásait, pusztító új organizmusokat vázolt fel.

A cselekmény a Szilícium-völgyben és a nevadai sivatagban bonyolódik. Rosszul sül el egy kísérlet, a hightech és barkácsoló módszerekkel kivitelezett molekuláris gyártás során nanorészecskékből, apró, a prédára lecsapó ragadozó viselkedését utánzó robotokból álló felhő szabadul el. A gépek ember-prédaáldozatokra vadásznak, önmaguktól szaporodnak, kollektív, központi irányítás nélküli intelligenciával bírnak, rajokként tevékenykednek, saját tapasztalataikból tanulnak.

A fékeveszett nanorobotok a számítástudomány utóbbi években elterjedt egyik ága, a hangyákról és más szociális rovarokról mintázott rajintelligencia (swarm intelligence) szabályai szerint működnek. Az adott állatközösség tagjai egyedenként ugyan nem képesek túl sokra, csoportosan viszont meglepő dolgokat visznek véghez. Egy hangyakolónia kollektíven találja meg a boly és a leggazdagabb élelemlelőhely közötti optimális utat, miközben az individuumoknak "elképzelésük sincs" róla. Emergens módszert alkalmazva oldják meg az optimalizációs problémát.

A tudományág egyik vezetője, a francia Eric Bonabeau gyári ütemtervezésre és telekommunikációs adatútképzésre (routing) ültette át a hangyáknál megfigyelteket. Mivel a hálózatok nem mindig működnek a leggazdaságosabban, az a cél vezette, hogy az üzenetek az optimális úton jussanak el rendeltetési helyükre. Virtuális hangyákként funkcionáló programokat használt, eljátszották az üzenetek szerepét, annyi különbséggel, hogy az útválasztóknál (routers) módosíthattak az információn. Ezeken a csomópontokon jeleket - virtuális feromont - hagytak, optimalizálva az üzenet útját. A rendszer tökéletesen működött.

Közvetlen és közvetett interakciókon keresztül megvalósított önszerveződését egyszerű szabályok határozták meg. Az egyedek a hibákból tanulva növelték a csoport alkalmazkodóképességét, erejét. A közösség központi ellenőrzés nélkül, hierarchia helyett alulról felfelé építkezve funkcionált. A problémamegoldásokat nem kellett előre meghatározni vagy előre programozni, mert emergens módon alakultak ki. Ugyanakkor a hálózat rendszerszintű működéséhez rendkívül fontos volt egy-egy virtuális hangya programozása. "Nem a hálózatnak mondom meg, mit kell majd tennie, hanem a pici ágenseknek, hogy pici módosításokat alkalmazzanak a rendszeren" - fejtegette Bonabeau.