A szörfösből lett lemezlovas: Chris Fortier

Jó néhány évvel ezelőtt egy tizennyolc éves floridai srác lekéste szörfversenye első selejtezőjét, és csalódottságában szakított a hullámlovas-karrierrel. A Chris Fortier nevű fiatalember végül a zenében találta meg élete értelmét, ma pedig már az amerikai lemezlovasok élvonalába sorolják, ráadásul jelentős szerepet vállalt az ottani szcéna kibontakoztatásában is. Chris Fortier-biográfia és -interjú a Freee Magazintól.

Jó barátságban állsz Steve Porterrel. Munkakapcsolat is van köztetek?

- Steve nagyon jó barátom. Az utóbbi öt évben szorosan együtt dolgoztunk, hogy kialakítsuk a produkciói hangzását. Szeretem segíteni a fejlődését, magam is játszom a zenéit. Amikor megépítettem a stúdiómat, ahol végre teljes felszerelés van. Ezelőtt midit használtam, Steve tanította meg használni a Protoolst, ebben ő mester. A Bedrock-cédét az ő és John Debo stúdiójában mixeltem Bostonban. Kevés időm volt csak, és mivel a stúdiójuknak nincsenek szomszédjai, ott éjjel-nappal lehetett dolgozni.

Fotó: Djchrisfortier.com

Számtalan helyen felléptél már a világon. Milyenek a partyk például egy olyan helyen, mint Dubai?

- Azt kell, hogy mondjam, a klubberek viszonylag egyformák mindenhol a világon. Táncolni akarnak, egy nagyszerű éjszakát szeretnének, ahol elveszhetnek a zenében. Ez a része biztosan közös. Vannak helyek a világban, ahol ez az egész nagyon új, és a tömegek "támogatják" az egész folyamatot. Számomra ez az, ami izgalmas, és erre büszke vagyok, hogy a részese lehetek. Szerintem egy sötét klubban, ahol a zene rendesen össze van rakva, megvan az esélyed egy nagyszerű estére, és ez bárhol a világon érvényes. Dubai nagyszerű, az emberek és a klubok lelkesek, és van még lehetőség benne.

Régóta várja a közönség a Fade formáció albumát. Hogy áll most?

- Ezen a Fade-albumon évekkel ezelőtt kezdtünk dolgozni. Lassan összeraktunk pár demót, aztán visszaültünk és megcsináltunk pár teljes verziót is. A többi elfoglaltságom miatt elég nehéz volt időt találni. Neil Orlandóban él, én New Yorkban, úgyhogy egyelőre várunk a dologgal, mert így nehéz megszervezni a közös munkát, különösen az én fellépéseim sűrűsége mellett. Ezenkívül az utóbbi pár évben inkább a saját szerzeményekre koncentráltam, a Fade mostanában csak remixeket jelentet meg időnként, amiket csak néhány nap összerakni, és bárhonnan lehet dolgozni velük.

Ha választhatnál, kivel szeretnél leginkább együtt dolgozni?

- Nem nagyon gondolkodom mostanában közös munkákon másokkal, csak az énekesek érdekelnek. Csináltunk egy remixet Sarah McLachlan számára, és ha választhatnék egy személyt, ő lenne az. Jó lenne a kezdettől a befejezésig csinálni vele valamit, nemcsak remixelni, hanem az egész folyamatot.

Ez a remix, a Delerium - Silence, hatalmas siker volt. Számítottál rá, hogy ekkorát szól?

- Fogalmam sem volt, hogy ekkora lesz. Legfeljebb annyit sejtettünk, hogy valami különleges van a kezünkben, de ez az érzés megvolt más remixek esetében is. Szerintem, ami ebben az esetben rendkívüli volt, az, hogy milyen jól hangzott Sarah egyetlen dobbal is. Több mint egy évbe telt végül kiadatni, mert eredetileg nem single-megjelenésnek szántuk. Egy különleges válogatásra készítettük, amit a kiadó jelentet meg minden évben. Aztán Digweed kapott belőle egy példányt, majd Sasha és Seaman is felkapta, és így indult be az egész. Azóta kiadták már különböző európai országokban is, és Ausztráliában is, de igazából csak egy másik remixnek köszönhetően tudtuk megjelentetni, mert Sarah-t akkoriban nem érdekelte a dance, és csak a Delerium album közeledtével tudta engedélyeztetni vele a kiadó.

Szerinted melyik minden idők három legjobb albuma?

- Lehetne öt? Peter Gabrieltől a Passion, a The Last Temptation of Christ, a Leftfield Leftism-je, Sasha és John Digweed első Northern Exposure-ja, a U2 Joshua Tree-je, illetve a Blue Lines a Massive Attacktől.

Freee Magazin