Happy Novi Sad

Szerencsére nem sikerült a vastag szemöldökű szerb politikusoknak meghiúsítani országuk legnagyobb fesztiválját, az Exitet, és így elmondhatjuk, hogy aki jót akar magának, jövőre feltétlenül látogasson el Újvidékre. Az Exit mára kétségtelenül Európa egyik legjobb fesztiválja.

fotó: Pritz Péter

A nagy napon, szombaton, amikor végre láthatjuk a Cypress Hillt, melyre személy szerint tíz éve várok, sikerül még naplementében felérni, s így, ha lehet még impozánsabb a vár. Ennél már csak az a csapat hoszteszlány impozánsabb, akik a főszponzor népszerűsítésére oroszlánynak öltöztek, de ezt női olvasóink kedvéért... Mindenesetre azonnal megbocsátunk Lavéknak a túlzott szponzorációs jelenlétért.

Így világosban végre megtaláljuk a progresszívszínpadot, ahová egy alagúton át lehet eljutni a Dj-arénából, és ahol ha reggel hat felé láttak volna a szüleink, ma már nem lennének annyira büszkék ránk. A szombat este a dél-kelet-európai drum'n'bass-szcénáé, és jobbnál jobb horvát, szlovén, macedón dj-k (Funk Guru & Phillipe, Markoman, Toxic, Darko Stepie) mutatják meg, hogy nem kell Londonba menni, egy jó kis d'n'b-mulatságért.

Forrás: [origo]

Ehhez a mulatsághoz viszont feltaláljuk a fehérbor-energiaital-koktélt (itt valahogy volt bor), ami reggel nyolcra arcpirító állapotot eredményez. Tíz óra körül az Arénában a saját lemezein absztrakt hiphop-folk-rock-techno-miegymásban tevékenykedő zseni, Howie B kezd közben, de úgy, hogy mindjárt összeszalad a nép. Nagyon pörgős breakbeatet nyom, nagyon lelkesen, nagyon szimpatikusan. Teljes sötétedésre, fél tizenegyre már úgy áll a bál, mint az operában, felemelő, milyen erő van egy lelkes emberben és néhány jó lemezben.

Utána a hasonló stílusban nyomuló FC Kahuna jön, de addigra mi már a Cypress Hillre várva nyomorgunk a nagyszínpad előtt, úgy harmincezred-magunkkal. Ritkán látott őrjöngés kezdődik, amikor nagynehezen megjelenik a három killaforniai rapper. Onnantól aztán, hogy mindjárt másodikként megszólal az Insane in the Brain, merő őrület az egész.

Mivel nem saját, hanem fesztiválturnén vannak, így zenekar nélkül jönnek, hárman, Muggs, Sen Dog és B-Real - de így járunk jól. A repertoár így főként az első három albumból és a nemrég megjelent Till Death Do Us Apartból áll; nincs az a sláger, amit ne játszanának el. I Wanna Get High, Stoned Is the Way Of The Walk, I Ain't Going Out Like That, Lick a Shot, Cock the Hammer, Dr Greenthumb, What's Your Number, How I Could Just Kill a Man.

Brutálnagy bulit csapnak és ők is élvezik. "Ti aztán tudtok itt bulizni Szerbiában, mi?" - állapítja meg B-Real a záró Rock Superstar előtt, amire olyan hihetetlen ováció a válasz, hogy csak azért nem sírom el magam, mert nem megható. Őrületes.

Bár a negyedik napot, így Iggy Popot az Eb-döntő miatt kénytelenek voltunk kihagyni, az idei Exit fénypontja minden bizonnyal a Cypress Hill volt. Pedig a szombatból is hátra volt még egy hatalmas drum'n'bass-party, szimultán egy techno-túladagolással: az X Press 2-val, dj Hyperrel és az elképesztően jó szettet játszó Timo Maasszal. És egy életmentő napfelkeltével.

Forrás: [origo]

Utolsó emlékünk a helyszínről pedig az, hogy úgy nyolc óra tájban állunk az aréna tetején a lépcsőn, kábé hatszáz emberrel, alattunk meg olyan nyolcezren tombolnak, legtöbben félmeztelenül a verőfényes napsütésben. Akár egy filmben. És ott már teljesen bizonyosak vagyunk benne: jövőre pont ugyanitt fogunk állni.

Pritz Péter

Exit 2004, 2004. július 1-4.
napijegy: 1200 dínár, körülbelül 4200 Ft, nézőszám: összesen kb. 130 ezer