A jó vadászok leszármazottjai

A hiperaktív - viselkedési vagy tanulási zavaros - gyerek mássága gondot okoz a családnak, a környezetnek, a pedagógusoknak - és a gyereknek is. De még ekkor sem lehet a gyógyszer az egyetlen megoldás.

Careynek nem volt nagy sikere, bár a konferencia záródokumentuma őszintén elismerte, hogy a hiperaktivitást és/vagy figyelemzavart semmilyen orvosi módszerrel kimutatni nem lehet, okát nem ismerjük, országszerte vaktában diagnosztizálja mindenki úgy, ahogy tudja, adja rá azt a szert, amit gondol, és senki nem tudja, hova fog ez vezetni hosszú távon. De a konferencia kitartott amellett, hogy ez biológiai betegség.
Persze sok kutató van, akit nem hívnak meg ilyen helyekre, mert csak kellemetlenkednek.
Az agyi patológia bizonyítékát milliókat emésztő agyi képalkotó eljárásokat alkalmazó vizsgálatokban próbálták és próbálják kimutatni. Egy-két "pofátlan" kutató azonban nem úgy olvassa a tanulmányokat, ahogy a hivatalos akadémiai álláspont megkívánja. David Cohen és Leo Peterson összegyűjtötték az összes elérhető ilyen "agyvizsgálatot", és kimutatták, hogy az eredmények teljesen légből kapottak, egymásnak ellentmondanak, az égvilágon semmit nem igazolnak. Szinte az összes kutatás beleesett abba a primitív hibába, hogy olyan gyermekeket vizsgáltak, akik már évek óta stimulánsokat szedtek. Márpedig más vizsgálatokból jól tudjuk, hogy a stimulánsos kezelés komoly agyi elváltozásokat eredményez. Henry Nasrallah pl. 1986-ban 20 olyan fiatal férfit vizsgált meg CT-vel, akik évek óta szedtek stimulánst, és 25%-uknál agykéregsorvadást talált. Cohen és Leo szinte nevetségessé tették elemzésükben az állítólagos bizonyítékokat.
Xavier Castellanos 10 évi kutatás után pl. bejelentette, hogy a hiperaktív figyelemzavaros gyerekeknek kisebb az agyuk. Csak egy dolgot felejtetett el: a kontrollgyerekek két évvel idősebbek, magasabbak és súlyosabbak voltak, márpedig az agy mérete igen sokat nő 8 éves kortól 10 éves korig.

A temperamentumkutatás pedig, karöltve az evolúciós kutatásokkal, a következőt kérdezi: ha a hiperaktivitás olyan súlyos zavar, miért nem szelektálódott ki az evolúció során? Hogy lehet, hogy a gyerekek 7-10% agysérült? A genetikusok azonban felmutattak egy gént, hogy íme, ez okozza a hiperaktivitást. Attól persze, hogy van neki génje, még nem betegség, hiszen minden emberi tulajdonság genetikailag kódolt. De aztán jött egy kutatócsoport, és kimutatta, hogy ez a bizonyos gén az elmúlt 10-40 000 évben keletkezett, és olyan előnyös tulajdonságokat képviselt (fáradhatatlanság, újdonságkeresés), hogy ezért terjedt el ennyire a populációban. Na puff neki, tehát nem hogy betegség, hanem szelekciós előnyt hordozó tulajdonság. Thom Hartmann megmagyarázza nekünk, miért is tűnik ma betegségnek az, ami egykoron hasznos volt. Mert a hiperaktív gyerekek a jó vadászok leszármazottjai, s nem tudnak nyugton ülni és tűrni az oktatásnak nevezett gyerekkínzást. Akik viszont ezt jól tűrik, azok a jó farmerek leszármazottjai. Ők régen elnézték a fű növését, most meg mélabúsan merengenek a fekete táblára.

Jó, tudom, nem kellemes dolog egy örökmozgóval együtt élni vagy az ő tanító nénijének lenni. De azért mégsem kéne stimulánsokkal megpróbálni konfekcióemberekké átgyúrni azokat, akik egyszerűen csak mások. Hát néha tényleg nagyon mások.

Szendi Gábor