Guruló hatásvadászok

Vágólapra másolva!
Sokan a placebo-jelenséget valami másodrendű hatásnak tekintik, és nem gondolnak arra: lehet, hogy ez a főhatás? A tradicionális orvosi szemlélet szereti a "valódi" gyógyszert szembeállítani a placebóval, mintha előbbinek "valódi" hatása volna, utóbbi meg mintha csak valami szubjektív közérzetjavító volna. A placebokutatás ennél messze előbbre tart, és sok kutató úgy gondolja, a gyógyszernek nevezett aktív vegyületek hatásának jó része eleve placebo hatás. Ha valaki belegondol a placebohatás lényegébe, akkor rá kell jönnie, hogy minden gyógyító céllal végzett kezelésnek vagy beadott pirulának van placebohatása, ha a beteg elvárja, hogy ettől állapota javul. A placebokutatás ma már jobban is szereti az "elvárás" szót használni, hiszen a vizsgálatok azt mutatják, hogy a kezelés vagy gyógyszer hatása attól függ, mit várunk el tőle.
Vágólapra másolva!

Az elvárás hatásának klasszikus példái azok a vizsgálatok, amelyekben nyugtatókat és stimulánsokat adtak be vagy a hatással megegyező vagy a valódi hatással ellentétes instrukcióval. Kiderült, hogy a stimuláns álmosítólag hatott, ha azt állították róla, hogy nyugtat, és a nyugtató stimulánsként működött, ha a kísérleti személyeket várható izgatottságról tájékoztatták. Az anekdotikus műrózsa esetet is megismételték egy vizsgálatban. A történet úgy szól, hogy amikor a virágallergiás asztmás beteg belépett a szobába, és ott megpillantott egy műrózsát a vázában, asztmás rohamot produkált. A tudományos vizsgálatban a betegekkel vízgőzt lélegeztettek be, és ha azt mondták, ez most fulladást okozó szer lesz, a betegek fulladni kezdtek. Majd ugyanarról a vízgőzről azt állították, hogy ez egy erős asztmaellenes szer, s lám, a betegek állapota javult.

Az ötvenes években egy Stuart Wolf nevű kutató két csillapíthatatlan hányásban szenvedő nőbetegének ipecacuánát, egy igen erős hánytatószert adott be azzal az instrukcióval, hogy a szer igen hatásos hányáscsillapító. Mindkét esetben a hányás megszűnt, ami azt jelenti, hogy a betegek nem csak saját hányingerüket tudták legyőzni a "hit" által, hanem még a gyógyszer keltette hányingert is.
A "valódi" gyógyszerhatás becslését úgy szokták végezni, hogy két betegcsoportot placebóval és aktív szerrel kezelnek, de a betegek nem tudják, mit kapnak. A végén összehasonlítják az eredményeket, és az aktív szer hatásából levonják a placebohatást. Az eljárást az indokolja, hogy mint említettem, minden bevett tablettának eleve van placebohatása, és az aktív hatás az, ami ezen felül jelentkezik. Nos különféle gyógyszercsoportoknál erősen eltérő hatásokat kapnak. A fájdalomcsillapítóknál kiderült, hogy a hatásért kb. 50%-ban a placebohatás a felelős. Bélrendszeri fekélyek elleni szerek esetén a placebohatás 7-100% közt mozog, ami azért érdekes, mert minden országban - az adott kultúra betegségfelfogásának függvényében - más és más mértékű placebohatást lehet tapasztalni.

Egy vérnyomáscsökkentő szer esetén egy nemrég lefolytatott nagy vizsgálatban a vérnyomáscsökkentő a placebóval volt azonos hatékonyságú. Még meglepőbb az antidepresszánsokkal végzett vizsgálatok elemzése: kiderült, hogy depresszióban az antidepresszánsok hatásának kb. 80%-át a placebohatásnak lehet tulajdonítani.

Hogy az elvárás-hatást ki lehessen szűrni, Fabrizio Benedetti és munkatársai több rafinált vizsgálatot végeztek, melyben a betegek tudtukon kívül kezdték kapni a gyógyszert, vagy tudtuk nélkül szakították meg a gyógyszer adását. Ezt úgy oldották meg, hogy az amúgy is infúzióra kötött betegeknél egy előre programozott szerkezet kezdte adagolni a gyógyszert vagy kapcsolta ki a gyógyszer adagolását. Az így mért gyógyszerhatást azzal vetették össze, ha látványosan kezdte az orvos adni a gyógyszert, vagy látványosan szakította meg az adagolást. Az derült ki, hogy ha a beteg észrevétlenül kezdte a nyugtatót vagy a fájdalomcsillapítót kapni, a szernek szinte nem volt hatása (a nyugtató észrevétlen adásától még szorongani is kezdtek!), míg ha látványosan kezdték adni, azonnal könnyebbülést éltek meg a betegek. Hasonló volt a fordított esetben is: amikor észrevétlenül kikapcsolták a gyógyszeradagolást, a betegek még másnap sem vették észre a gyógyszer hiányát, míg ha látványosan szakították meg a gyógyszerelést, a betegek hamarosan panaszkodni kezdtek.
A vizsgálat fényesen igazolta, hogy a beteg elvárását a kezelés rítusa alakítja ki, s ebbe belejátszik, ahogy adják, aki adja, hogy milyen színű a tabletta, mekkora a tabletta, márkás-e a szer vagy generikum, tablettában vagy injekcióban adják-e stb.