Anya, fogadj el olyannak, amilyen én vagyok!

Mikor és hogyan mondjuk meg a gyerekeknek, ha úgy döntöttünk, elválunk? Miért ringatják magukat a gyerekek a hiszti után? Érdemes bölcsibe adni egy anyás, ragaszkodó kisfiút, ha nem muszáj? Szabad egy hároméves kisfiút idősebb testvéréhez hasonlítgatni? Baj-e az, ha lassabban tanul meg dolgokat, figyelme szétszórtabb, és sokkal fegyelmezetlenebb?

2 éves és 3 hónapos kisfiunknak - szerintünk - alvászavarai vannak.

Egyetlen gyermekünk, napközben semmi gond nincsen vele, de egész nap a feleségemmel van, velem viszonylag keveset, mert sokat dolgozom. Este nehezen alszik el, és csak úgy, ha a feleségem fogja a kezét, ott van mellette. Elalvás után kb. másfél óra múlva felébred és sírva jön át a mi szobánkba, hogy ő ott akar aludni anyuval.

Ilyenkor a feleségem visszaviszi, és ismételten ott van vele, amíg újból el nem alszik. De 1-1,5 óra elteltével kezdődik minden elölről. A feleségem már teljesen kivan, mert nem tud pihenni.

Én is próbáltam felváltani a feleségemet ebben a feladatban, de engem nem fogad el a gyermek, azt mondja, apa kimegy, és kéri az édesanyját.

Több helyről azt a tanácsot kaptuk, hogy ne engedjük magunk közé, mert 6 éves koráig ott marad, a gyermekorvos olyat is mondott, hogy hozzuk vissza a kiságyat, tegyük a mi szobánkba, hagy aludjon ott. De a kiságyat áprilisban szedtük szét, mert abból is kiugrott, féltünk, hogy baleset éri.

Volt olyan vélemény is, hogy zárjuk rá az ajtót, de ezt hogy tegyük?

Mit tegyünk, félhet valamitől ott a szobájában, ami a miénk mellett van?

Leírása alapján kisfia alvás körüli nehézsége nem nevezhető alvászavarnak! Inkább kapcsolati problémát látok a hátterében.

Először is igyekezzen kisfiával rendszeresen időt eltölteni, ha módja van rá! Szervezzenek olyan programokat, ahol csak ketten vannak! (Így legalább feleségét is tehermentesíti egy kicsit.) Ez erősíti a kapcsolatát kisfiával, segíti a jobb egymásra hangolódást és a kölcsönös bizalom kiépülését.

Az altatással kapcsolatban több lehetőséget is írok, döntsék el önök, hogy melyikkel tudnak a legjobban azonosulni.

Megbeszélhetik előre kisfiukkal, hogy aznap este apa fog bemenni vele, és anya majd utánuk megy, ha befejezte a pakolást (mosogatást, fürdést, stb.) Kezdje el ön altatni, és felesége kicsit később menjen be hozzá. Ezt több napon át is megismételhetik, és felesége egyre később menjen be hozzá! Végül elég lesz az is, ha ön marad mellette.

Hasonlóképpen lehet rászoktatni őt az egyedüli elalvásra is. Menjenek be vele, maradjanak ott egy kicsit és mondják meg neki, hogy rövid idő múlva ismét bejönnek, addig próbáljon meg elaludni egyedül. Kis idő múlva menjenek be hozzá, majd megint ki. Mindaddig nézzenek be hozzá, míg végül sikerül elaludnia! Ezt megint csak több napon keresztül ugyanígy tegyék, míg végül kisfia nyugodtan, egyedül is el fog tudni aludni.

Egy másik lehetőség az, ha hagyják, hogy kisfia az önök szobájában aludjon. Ez lehet egy kiságyban vagy önök mellett egy matracon. Erről valóban nehezebb lesz leszoktatni később, illetve megvárhatják, míg megérik arra, hogy magától külön akar aludni... De ez önöknek kevesebb macerával jár, ha bármi baja van, nincs messze, a matracra csak le kell nyúlni vagy akár mellé is lehet feküdni! A gyermek is nagyobb biztonságban érezheti magát.

Persze előfordulhat, hogy fél valamitől, akár valami nem kézzelfogható dologtól. De az is lehet, hogy megszokta már, hogy mindig ott van mellette az édesanyja, és ezt a szokást nehéz feladnia. Az ajtórázárást semmiképpen nem javaslom. Nagyon fontos, hogy bizalommal legyen önök iránt, érezze, hogy segíteni szeretnének neki. Ezt a bizalmat nem szabad kockára tenni!

Nyugodt éjszakákat kívánok és kipihent ébredéseket!

Üdvözlettel: Benda Viktória