Tündérke nem segít a bajon

Hogyan ritkítsuk a szoptatások számát? Mikor ültessük vécére először a gyereket? Vagy inkább maradjon még két és fél évesen a pelenka? Milyen tüneteket okozhat a szorongás és hogy lehet orvosolni? Ha valaki balkezes, de átszoktatták jobbkezesnek, jobb, ha a visszaszokik a balra? A Mamisuliban Sződy Judit pszichológus válaszol.

Egyik barátommal nemrégen ismerkedtem meg, akiről kiderült, hogy gyermekkorában balkezes volt. Még nagyon kiskorban átszoktatták a jobb kéz használatára. Érdekes, hogy az írást és az étkezést jobb kézzel végzi. Bár az étkezésnél akkor is szinte mindig kést fog a kezében, amikor azt az étel nem kívánja. Gondolom, tudat alatt bal kézzel szeretné fogni a villát, és így legalizálva van számára ez. Elég zárkózott típus, bár rendkívül értelmes. Egyetemet végzett programozó szakon. Úgy tűnik, hogy a rengeteg beszélgetés során egyre inkább rájövünk, hogy rengeteg dolog visszavezethető az átszoktatására (nem gyakran, de dadog, aztán kétbalkezesnek tartja magát, kisebbrendűségi tudattal küzd). Én magam is balkezes vagyok, de szerencsére engem hagytak érvényesülni bal kézzel.
Most a nagy dilemmája az, hogy visszaszokjon-e a bal kéz használatára. Úgy gondolom, hogy ez túl nagy felelőséggel bíró döntés, hogy én ezt csak úgy kimondjam neki, hogy igen szokjon vissza. Az internet segítségével próbáltam tájékozódni, hogy hátha találok erre vonatkozó szakanyagot. De nem sikerült. Kérem, szíveskedjék megírni véleményét és esetleg ezzel a témával kapcsolatos szakirodalom címét is ha megadná, megköszönnénk.

Nagyon érdekes kérdés, amit felvetett, és nekem kedves is, aki balkezes vagyok. (Ráadásul a negyedik gyerekem balkezes lett, aminek - ezen magam is meglepődtem - örülök.)
A balkezességről sokat olvashat Hámori József: Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal című könyvében, ami jó régen jelent meg, de remélem, még elérhető. Vannak más neuropszichológiai tárgyú könyvek is (például Erdélyi Alisza: Mi a neuropszichológia?) amelyek érintik a kérdést, és bizonyára vannak olyanok is, amelyeket én nem ismerek.
Amit az átszoktatásról, visszaszoktatásról tudni lehet: nem száz százalékban, de az átszoktatás okozhatja az ön által említett tüneteket (dadogás, szorongás, ügyetlenség), azonban más is lehet az ok. Például pusztán az, hogy az ember fiú, már megnöveli az esélyét ezeknek a gondoknak. Aztán lehet más neurológiai háttere is (pl. minimális idegrendszeri sérülés a szülés körül), de akár lehet pszichés hatás is, és itt újra bejön a balkezesség és az átszoktatás. De most nem az átszoktatás neurológiai hatására kell gondolnunk, hanem a családi háttérre.

Valószínű, hogy azok a családok, ahol fel sem merül az átszoktatás, liberálisabb, engedékenyebb, "gyerekbarátabb" szemlélettel rendelkeznek, ahol pedig terítéken van az átszoktatás, bizonyára tekintélyelvű, rigid (vagyis nem alkalmazkodó), "hagyománytisztelő" a szemléletűek, és ez nemcsak a balkezességről való leszoktatásban nyilvánul meg. Vannak gyerekek, akik jól bírják az ilyen családi légkört, mások viszont megsínylik. Végül a neurológiai és a pszichés okok "segítik egymást" a tünetek kialakulásában.

Amint a fenti fejtegetésből is látszik: nem könnyű a dolgot "visszacsinálni". Attól, hogy átszoktatja magát balkezesre (ami nem elhanyagolható erőfeszítéseket igényel), nem teszi semmissé sem az idegrendszeri, sem a pszichés "elváltozásokat". Azok a neuronális kapcsolatok, amik kialakultak az átszoktatás során, nem fognak egy csapásra leépülni, és a régiek, amelyek az átszoktatás előtt épültek ki, nem fognak hirtelen visszaépülni. Ez ugyanis már egy felnőtt agy, nem lesz ugyanolyan, mint kisgyerek korban. Az átszokás nem lehetetlen (nagy művészek is képesek voltak rá idős korban, és utána ugyanolyan művészi teljesítményt nyújtottak), de nem jó azt gondolni, hogy ettől minden probléma megoldódik.
Egyetlen hasznát látnám az átszokásnak: komoly sikerélménynek könyvelhetné el a barátja. Ez megerősíthetné az önbizalmát, ami alapvetően fontos a jelenlegi helyzetben. Tehát érdemes megpróbálni vagy legalább kipróbálni, hogy milyen is balkezesként élni egy eredetileg balkezesnek.
Én, balkezesként, annyit mondok: nem olyan rémes, mint ahogy egy külső szemlélő gondolná. Gyerekkoromban sokszor komoly kihívásnak voltam kénytelen megfelelni, ha lépést akartam tartani a többiekkel. Megtanultam magát a problémamegoldást, ami nagyon fontos dolog. Megtanultam, hogy alkalmazkodni kell - és lehet. És megtanultam, hogy milyen "másnak" lenni (bár ez nem olyan látványos másság - de mégis az). A mai napig szórakoztat, amikor a velem szemben ülő megdöbbenve nézi: hogy lehet így fogni a tollat, és hogy tartom a lapot, és egyáltalán, milyen szépen írok, pedig... (ha tudná, mennyit küzdöttem elsőben, hogy ne kenjem el a tintát, hiszen mi még töltőtollal tanultunk írni.).

És még valami fontos: vannak nem "tiszta" balkezesek, vagyis olyanok, akik csak bizonyos tevékenységet végeznek inkább bal kézzel (főleg az írást, rajzolást), de (teljesen maguktól) jobb kézbe fogják a pingpongütőt és más "nagy mozgást" igénylő feladatok elvégzéséhez szükséges tárgyakat. Jó lenne tudni, hogy az ismerőse hogy áll ezzel a dologgal, még mielőtt minden jobbkezes tevékenységet átvezényelne bal oldalra, az olyanokat is, amelyeket "gyárilag" jobb oldalon végezne.
A dolog kissé bonyolultabb, mint első látásra. Elsősorban át kellene gondolni, hogy mit szeretne az ismerőse, és utána hozzáfogni, vagy más módon (esetleg pszichológus segítségével) "regenerálni" a lelkét, és megszabadulni a problémáktól, vagy együtt élni velük, elfogadni őket és erre építkezni.