Tündérke nem segít a bajon

Hogyan ritkítsuk a szoptatások számát? Mikor ültessük vécére először a gyereket? Vagy inkább maradjon még két és fél évesen a pelenka? Milyen tüneteket okozhat a szorongás és hogy lehet orvosolni? Ha valaki balkezes, de átszoktatták jobbkezesnek, jobb, ha a visszaszokik a balra? A Mamisuliban Sződy Judit pszichológus válaszol.

Az örök témával fordulok önhöz; kislányunk októberben két és fél éves múlt, egy ideje, kb. nyár óta egyre intenzívebben próbáljuk a vécére járást. Semmi eredmény nincsen. Egyébként a pelusba kakilással, pisiléssel nincsen semmi gond, rendszeresen történik. WC-re is szokott ülni (kis deszkával), van bilink is, de ezt nem erőltetném, mert a WC praktikusabb (tisztaság, ha idegen helyre megyünk). Szóval, szoktam mondani, hogy menjünk WC-re, van, hogy ő mondja, a babáját is szokta vinni, mert "Rozinak kakilni kell!" mondja ő. De semmi eredmény. Amikor látom, hogy kakilnia kell, mondom, hogy menjünk a WC-re, de erre azt mondja, hogy majd elintézzük (lezuhanyozom a popsiját), és mivel látom ilyenkor rajta, hogy emiatt szorongva folytatja, megnyugtatom, hogy jól van, csak nyugodtan kakiljon, majd elintézzük, és akkor megnyugodva folytatja. Arra gondoltam, hogy nem kérdezek most rá egy ideig, nem mondok semmit. Ha ő akar, megyünk WC-re, de egyébként nem, és ha nincsen semmi eredmény, hát nincs. Mivel itthon vagyunk, nem sürget az idő, és nem akarom, hogy emiatt szorongjon, engem nem zavar, hogy pelusba kakil (semmi gond, hogy megfürdetem), de látom, hogy őt zavarja. Mellesleg jobban érdekli a WC-lehúzás, illatosító, WC-kefe, mint a WC-n ülés (ezeket mindig kipróbáljuk). Szóval hagynom kéne a dolgokat, igaz?

Meg is írta a választ: igen, békén kell hagyni a kislányt. Nem lenne jó, ha kialakulna valami probléma, például az, hogy visszatartja a kakilást, mert tudja, hogy a kakilással szemben anyának elvárásai vannak. Ez sajnos oda vezethet, hogy addig tartja vissza a kakit, amíg csak lehet, de végül mégis kakil - a kakilás viszont fájdalmasra sikeredik a kemény széklet miatt. Innentől kezdve félni fog a kakilástól, és kialakul az ördögi kör. Jobb ezt megelőzni, és békén hagyni a lánykát. A WC-vel való ismerkedés, a tárgyak iránti érdeklődés nem baj, hogy megmarad, de ne forogjon e körül a világ.
Amúgy van olyan gyerek, aki jobban szereti a bilit, mert abban látja is, hogy hol a "kincs", amit produkált, és ráadásul nem kell odaülnie egy a végtelenbe torkolló, sokaknak félelmetes lyuk fölé, ahonnan a semmibe vesznek a dolgok (ki tudja, legközelebb talán ő is lefolyik ott?). Ez felnőtt fejjel nevetséges félelem lehet, de a piciknek egyáltalán nem felnőtt módra forog az eszük, a fantázia sajátos mitológiát teremt. Ezt nem kell (nem is lehet) kitörölni a fejéből, együtt kell élni vele, és ehhez alkalmazni a valós világot.