Tündérke nem segít a bajon

Hogyan ritkítsuk a szoptatások számát? Mikor ültessük vécére először a gyereket? Vagy inkább maradjon még két és fél évesen a pelenka? Milyen tüneteket okozhat a szorongás és hogy lehet orvosolni? Ha valaki balkezes, de átszoktatták jobbkezesnek, jobb, ha a visszaszokik a balra? A Mamisuliban Sződy Judit pszichológus válaszol.

Van egy első osztályos kislányom, aki 3 és fél évesen elvesztette az édesapját egyik napról a másikra (meghalt). Akkor bő fél évig jártunk pszichológushoz, hogy a szorongását (attól félt állítólag, hogy engem is elveszít) kezeljük. Látszólag sikeresen túl is jutottunk a nehezén (nem rágta tovább az ujjbegyeit véresre) és az óvodát különösebb problémák nélkül vette.
Az iskolát nagyon várta, de rendkívül feszült volt az első két hónapban. Mindig is nagyon meg akart és akar nekem felelni, amit nem érzem, hogy én gerjesztenék - de biztosan összefügg, hogy egyedül nevelem, és én vagyok neki a legfontosabb ember az életében. Iskolakezdéstől állandó vizeletproblémái voltak, kiment óráról is, mert úgy érezte, nem tudja visszatartani.

Elvittem kineziológushoz október végén (egy kolléganőm édesanyja foglalkozik ezzel, és gyorsnak, hatékonynak tűnt - én is jártam nála), ahol egy "tündérkével" szinte egyik pillanatról a másikra megszűnt az órákról való kirohangálása WC-re (tündérke vigyázott rá, és kibírta). Ez a probléma azóta se jött elő, viszont november közepe óta elkezdett köhécselni, mint egy kis öregasszony. És nincsen torokgyulladása, semmi fizikai oka (esetleg a száraz levegő így fűtési szezonban), ő maga észre sem veszi, viszont nagyon idegesítő a környezete számára, hogy percenként köhint egyet. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a pisilést és idegi okait "átterelte" köhögéssé, persze ebben nem vagyok biztos.

Nem akarom azt írni, hogy érzékeny a lányom, hiszen mindannyian azok vagyunk, én próbálom a szüleimmel és a húgommal, aki a keresztanyja, nem kivételezve, de nagy szeretetben nevelni - tény azonban, hogy az iskolai csúfolódások igen megviselik, érzékenyen érintik (kövérnek, dagadtnak csúfolják - holott csak erős testalkatú, de nem kövér) és kicsit megviseli minden esemény, ami kibillenti őt a napi megszokásokból, pl. ha színházba megyek és a szüleim fektetik.

Mit javasol, ne foglalkozzam a köhintgetésével, hátha elmúlik, vagy hogyan segíthetek neki, hogy ne tulajdonítson nagy jelentőséget a csúfolódóknak és kiegyensúlyozott, kevésbé szorongó gyerek legyen?

Én is úgy gondolom, hogy a pisilés-problémát most a köhintgetés váltotta fel, tehát a tündérke nem segített a bajon, csak változtatott rajta. Ha még megvan a pszichológusuk, újra fel kéne venni vele a kapcsolatot. Meg kéne találni, hogy mi váltja ki ezt a viselkedést. Maga a köhécselés valószínűleg egy "tic"-nek nevezett tünet, ami ebben a korban átmeneti szokott lenni, ennek ellenére nagyon zavaró lehet a gyerek és a környezet számára is. Tehát nem a tünet megszüntetése (vagy átterelése egy másik területre) a cél, hanem a szorongás vagy a félelem vagy a kellemetlen tartalmú gondolatok megtalálása, ami a tünetet kiváltja. Ez pedig pszichológus dolga.
Nagyon fontos lenne, hogy a környezete ne figyelmeztesse a gyereket úton-útfélen a köhécselésre, mert akkor még jobban szorongani kezd, és fokozódik a probléma.
A pszichológus megkeresése azért is fontos, mert ő segíthet a beilleszkedési zavar csökkentésében is. A gyerekek kegyetlenek, de csak azt csúfolják, aki vevő erre. A pszichológusnak meg kellene próbálni segíteni abban, hogy a kislány lelkileg megerősödjön, és így meg tudja védeni magát a támadásoktól, hogy ne legyen érdemes, ne legyen izgalmas csúfolni őt. Természetesen az osztálytársakkal se lenne rossz beszélni, be kellene vonni az osztályfőnököt a probléma megoldásába. A pszichológus, a szülő és a pedagógusok együttműködésével lehetne igazán jól továbblépni.