A gyerekszoba a felnőttek találmánya

Valóban diszlexiás lesz-e egy gyerek, ha mozgásfejlődéséből kimarad a mászás? Jó-e ha csak hetente egyszer fürdetik a babát? Hogyan mondjuk el egy kislánynak, hogy meghalt a nagypapája? Miért nem tud egy hároméves egyedül aludni? Anyuka tanítsa-e otthon a gyereket, vagy valaki más segítsen a házi feladatban? Sződy Judit válaszol.

Egy olyan jellegű problémánk van, amit szerintem nem lehet egyértelműen vagy ide, vagy oda sorolni.
8 évvel ezelőtt meghalt a párom, a kisfiam ekkor volt 5 hónapos. Hozzá kell tennem már az elején, hogy olyan igazi kisfiúról van szó, akinek elengedhetetlen lenne az apa jelenléte is. Amikor picike volt, nem igazán éreztem azt, hogy ilyen mértékben gond lesz a későbbiekben az, hogy csak egyedül nevelem. Az oviban már kezdtek a dolgok felszínre kerülni, főleg a nagycsoportban. Ekkor kezdett igazán azzal foglalkozni, hogy mindenkinek van apukája, csak neki nincs. A dolgokon még az is nehezít, hogy nagypapánk sincs, mert ők is meghaltak elég fiatalon. Így csak az én édesanyám és én vagyunk neki úgy, mint család, bár külön lakásban élünk.
Szóval a probléma. Elkezdtük az iskolát, amitől egyébként minden szülő fél és idegenkedik, hogy mi lesz. A kisfiam a tanító nénik szerint nem buta kisfiú, csak egy egész embert igénylő gyerek, akire mindig és mindenben oda kellene figyelni és együtt dolgozni. Az osztályban azonban 25 gyermek van. Az idén még 2 gyermek jött is hozzájuk, akik már eleve gyengébb tanulók, így ővelük még külön is foglalkoznak, mivelhogy az egyik másodjára, a másik harmadjára járja a második osztályt. Amikor gyakorolnak az órán, vagy van kedve és rendesen megcsinálja a feladatokat, vagy egyáltalán nincs, és akkor egyáltalán nem csinálja, vagyis hasára csap és beír valamit, mivel a feladathoz valamilyen megoldást kell írni. Otthon, amikor a házit készítjük, akkor sem egyedül dolgozik, minden egyes feladatnál rá kell bólintanom, hogy jó vagy rossz a megoldás, és csak aztán kezd hozzá a következőhöz. Ezt azonban ugyebár a dolgozatírásnál nem lehet megcsinálni, így rendszerint jönnek a rossz jegyek. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez nem az ő tudását bizonyítja, de nem tudnak mást csinálni, azt a jegyet kell nekik beírni, amit kapott a dolgozatára. Az a borzasztó, hogy amikor hazamegyünk és leírom neki ugyanazokat a feladatokat, mint ami a dolgozatban volt, szinte hibátlanul oldja meg azokat.
Kérem, írja meg nekem, Ön szerint mit kellene tennem.

Nem biztos, hogy ezek a problémák az apa hiányából erednek, bár biztosan valamennyire máshogy mennének a dolgok, ha lenne apa a kisfiú mellett. A lényeg az, hogy most nincs, és így kell megoldani a problémát, ebből a helyzetből kell a legjobbat kihozni. Több kérdés is felmerült: nincs-e lehetőség iskolaváltozatásra, ahol kisebb létszámú osztályban több figyelmet kaphatna a fiú? Van-e lehetőség arra, hogy ne ön tanuljon vele délután, hanem valaki más? Az a tapasztalat, hogy nem tesz jót a gyereknek, ha az anya egy "tanítói" szerepbe is belebújik. Ha valaki más, valami új tanulási módszert hozna magával, ahhoz kénytelen lenne alkalmazkodni, és ráébredne, hogy önállóbban is megy neki a dolog. Ki kellene lépni ebből az "ellenőrzős játszmából". Ezzel a gyerek azt éri el, hogy még több figyelmet kapjon öntől (amiből soha nem elég). Kapjon más területen, de a tanulásbeli önállóságot szerezze meg, lehetőleg minél hamarabb.

Jó lenne megtudni, hogy mi váltja ki belőle a különböző viselkedésformákat. Mitől "van kedve" és mikor nincs feladatot megoldani? Ismeri-e azt a fogalmat, hogy kötelességtudat. Tehát, hogy vannak dolgok, amik nem az ember kedvétől függenek. Anyunak sincs kedve minden reggel korán fölkelni, reggelit készíteni, dolgozni menni, zoknit párosítani, vacsorát csinálni, mosogatni... mégis mindig megteszi.
Úgy gondolom, nem ártana szakemberhez fordulni egy beszélgetésre legalább, hogy kiderüljön: nincs-e figyelemzavara a kisfiúnak, nem lehet-e, hogy ez okozza a problémát, emiatt igényli az állandó ellenőrzést, "felügyeletet", odafigyelést. Ha megírja, merre laknak, megpróbálok a közelben találni egy fejlesztő pedagógust, aki segít megoldani a problémát, és további tanácsokkal látja el önöket.