A gyerekszoba a felnőttek találmánya

Valóban diszlexiás lesz-e egy gyerek, ha mozgásfejlődéséből kimarad a mászás? Jó-e ha csak hetente egyszer fürdetik a babát? Hogyan mondjuk el egy kislánynak, hogy meghalt a nagypapája? Miért nem tud egy hároméves egyedül aludni? Anyuka tanítsa-e otthon a gyereket, vagy valaki más segítsen a házi feladatban? Sződy Judit válaszol.

Három hete váratlanul meghalt édesapám. Nővérem kislánya - a keresztlányom 5 éves, neki másfél hete mondták meg a szülei, hogy mi történt. Azt mondták neki, hogy az angyalokhoz ment a papa, és bár nem találkozhat vele többet, de a papa ezentúl is mindig vigyázni fog rá, és soha nem felejti el. Apuval rengeteg időt töltöttek együtt, nagyon közel álltak egymáshoz, a nyarakat és minden szünetet a nagyszülőknél töltötte. Édesanyja után apu volt az, akihez a legjobban kötődött.
Amióta megtudta, hogy mi történt, többször előfordul, hogy elsírja magát, és mondja, hogy mennyire hiányzik neki. Hiába mondják a szülők, hogy sajnos nem láthatja többet a papát, a kislány egyre csak hajtogatja, hogy látni szeretné. Máskor meg azon sírja el magát, hogy már csak egy papája van és hogy ki fog neki hintát csinálni, kivel fog biciklizni, vagyis azokat a dolgokat, amit szinte csak a papával csinált. Nagyon nehéz helyzetben vannak a szülők, szeretnék minél jobban megkönnyíteni a kislánynak ezt az időszakot, de kicsit tanácstalanok.
A temetésre nem vittük el a kislányt, úgy gondoltuk, hogy nem lenne jó.

Ez ügyben egyetlen jó megoldás van: ha a szülők azt mondják a gyereknek a halálról, amiben ők is hisznek. Kizárólag azt fogja elfogadni a kislány. Persze ehhez az is fontos, hogy a szülők ne kezeljék tabuként a halál kérdését maguk sem, hogy ők is "rendben legyenek" ezzel a dologgal, valamilyen álláspontjuk legyen.
Jelen esetben úgy érzem, hogy a kislány meg van tévesztve. Hogyhogy nem láthatja? Miért ment éppen az angyalokhoz, amikor őhozzá is mehetett volna? Ez neki olyan, mintha a nagyapa akaratán múlna a dolog, talán saját magát is okolja: mit tehettem, hogy nem hozzám jön, hanem az angyalokhoz? Azzal, hogy egy gyereket meg akarnak kímélni, sokszor sokkal nagyobb kárt okoznak a szülők, mint ha őszinték lennének hozzá. Félnek a gyerek fájdalmától, "meg akarják spórolni", éppen úgy, mint a betegséget, amikor az első köhintésnél antibiotikumot adnak, vagy a baleseteket, amikor nem engedik fölmászni a gyereket a mászókára. Meg akarják kímélni az élettől? Miért? Mert ők is félnek.
A gyászt nem lehet megspórolni. Ez a élet része. Még egy egyéves gyerek is tud gyászolni, ha hagyják. Furcsa, ha azt írom, hogy örüljenek, ha látják a fájdalmat a kislányon: ez azt jelenti, hogy egészséges a lelke, hogy képes a kötődésre, a szeretetre. És most, a "gyászmunkával" új tapasztalatokra tesz szert. Megtanul elengedni is. Ez kimondhatatlanul fontos az életben.

Hogyan beszéljünk a halálról? Beszélhetünk-e róla? Kell róla beszélnünk, hiszen még a vízcsapból is az folyik. Nem kell hozzá krimit nézni, elég csak egy híradó, egy háttérben szóló rádió, egy rajzfilm a rosszabbik fajtából, és máris ott a halál. Mi ez? Meghal minden. A virágok - talán ez a legjobb példa. Meghalnak, de hagynak maguk után magokat, hogy utána újra nőjön a pompás virágszőnyeg a réten. A nagyapa is csodálatos dolgokat adott a világnak. Például anyát, aztán neked a játékaidat, amiket a kezével készített, az együtt játszást, a verseket, amiket tőle tanultál, ezeket majd te is elmondhatod az ovisoknak és a te gyerekeidnek.

A temetőtől sem kell óvni a kislányt. Nem muszáj elmondani neki, hogy ott a nagyapa teste. De azt igen, hogy itt emlékezünk rá, és viszünk neki karácsonyra egy gyertyát. Ha sír, annál jobb. Hadd engedje szabadon az érzelmeit. Az se baj, ha együtt sír a felnőttekkel. Ne titkolják el előle az érzéseiket. A kislány úgyis tudja, hogy valami nincs rendben, nem lehet a gyászt egy gyerek elől titkolni. Jobb, ha tudja, hogy mért van ez a szomorúság a családban, nehogy kombinálni kezdjen, és azt süsse ki, hogy ő az oka (hiszen rajta kívül mindenki furcsa és szomorú).
Javaslom, keressék Polcz Alaine könyveit, ez sokat segíthet a szülőknek és a gyereknek is.