A kisfiam nem enged el otthonról

Miért nem tud meglenni egy két és fél éves fiú egy percig sem az anyja nélkül? Ki segít válás után, ha a szülők nem tudnak megegyezni a láthatás idejében? Miért hisztizik a másfél éves? Hogyan lehet "rávenni" a gyereket, hogy kakiljon? Létezik-e apukafóbia? Sződy Judit válaszol.

A másfél éves kisfiam nagyon hisztis. Már nem is merek vele elindulni sehová sem, mert ha megunja a sétálást, a vásárlást vagy ha nem kap meg valamit, lefekszik a földre, és ordít. Otthon ha elkezdi, megpróbáltam otthagyni, de ez sem vált be. Ha felveszem, csak rugdalózik, és tovább ordít. Utcán meg már nagyon kínos. Tudna valamilyen ötletet adni, hogyan kezeljem az ilyen eseteket? Mikor fogja kinőni? Már kezdem elveszíteni a türelmemet. Köszönöm előre is a segítséget!

Rengeteg választ írtam már a hisztiről, érdemes a honlapon utánanézni. A hisztit legjobb lenne megelőzni, úgy, hogy a szülő felméri a gyerek aktuális állapotát, és ehhez képest szervezi a napot, vagy állítja őt követelmények elé. Ha tudom, hogy nem képes hosszan sétálni, akkor rövidebb "túrát" tervezek vele. Vásárlásnál (és hasonló helyzeteknél) pedig nagyon fontos a következetesség: ha megszokja, hogy mindig kap valamit, akkor legközelebb is követelőzni fog. A legjobb, ha a boltban nem kap semmit, csak otthon (bár, ha már rászokott, nehéz lesz erről leszoktatni). Ha mégis vesz neki valamit, akkor azt az első szóra vegye meg, ne kezdődjön önök között huzavona, mert a gyerek azon nyomban megérzi, hogy, ha elég kitartóan bőg vagy "jelenetezik", akkor megkapja, amit akar. Legyenek határok: ha a szülők valamiről úgy döntöttek, hogy nem szabad, akkor ragaszkodjanak ehhez, ha úgy, hogy szabad, akkor azt valóban engedjék meg. Még egy nagyon fontos dolog: ne állítsák a gyereket döntési helyzet elé. Még túl kicsi ahhoz, hogy ő döntsön bizonyos dolgokról - akkor is, ha az olyan egyszerű, hogy piros vagy kék zoknit vegyen föl. Lehet, hogy ő sárgát akar, vagy éppen pár perc múlva mégis pirosat. Nehéz helyzetbe hozzuk az ilyesmivel, ez is vezethet hisztihez. Próbálja meg az életkorának megfelelően kezelni a gyereket. Gondolja át, hogy önnek milyen borzasztóan sok tapasztalata gyűlt össze születése óta, hány éve gyűjti az információkat, milyen rengeteg megoldási módszert fejlesztett már ki különböző problémákkal kapcsolatban, és azt is megtapasztalhatta, hogy nem dől össze a világ, ha valami nem sikerül. A kisgyerek ezt még nem tudja, nincs elég élménye, ami van, az sincs "feldolgozva", tehát minden helyzet új számára, ezért akár ijesztő is lehet. Éppen ezért van szüksége keretekre, korlátokra, amiket a szülei tudnak számára felállítani azzal, hogy következetesen megmondják számára: mi a jó, mi a rossz.

Hogy mikor fogja kinőni? Ebben a szülők sokat segíthetnek. Nagyjából négy-öt éves kor körül egy higgadtabb korszak következik, de a helyzet fokozatosan javul, ahogy a gyerek érettebb lesz, és már nem túlnyomórészt az érzelmei irányítják a viselkedését.