Egy cipőben járunk

Az egyik legfrusztrálóbb dolog Budapesten a cipővásárlás. A választék oly lehangoló, hogy az ember legszívesebben hagyná az egészet - aztán amikor mégiscsak felcsillan a remény, kiderül: a kinézett modell méregdrága, és még méret sincs belőle. Frusztráció, okok és tanácsok.

Számtalanszor indultunk el azzal a képzettel a fejünkben vásárolni, hogy majd az első - na jó, vagy a második - boltban megtaláljuk azt a cipőt, amit az éjjel megálmodtunk. Az összes kirakatban csak jó csukák vannak - gondoltuk -, és persze minden boltban más a választék.

Minden jel azt mutatja, hogy ez egy ideig még álom marad - a valóság pedig rideg és kiábrándító.Szerintünk Budapesten a legszebb cipőkre vagy a méregdrága La Boutique kirakatában találhatunk rá, vagy más lábán látjuk meg azokat. Volt már, hogy megszólítottunk egy idegent, mert annyira tetszett a lábbelije, és megkérdeztük, honnan szerezte. A válaszban egy hétszáz kilométerre lévő város nevét hallottuk. Őszintén szólva meg is lepett volna minket, ha a lány egy körúti címet mond, de azért az esélyt meg kellett adni.

Ha végre találunk is olyan cipőt, ami tetszik, akkor jön a második probléma: a modell vagy túl nagy, vagy túl kicsi, méret meg persze nincs belőle. Mert miért is lenne? Magyarországon nem üdvözítő, ha egy üzlet netán túl sokat rendel, mert a szezon végén még vissza kellene szállítani a lábbeliket a gyártónak, vagy rosszabb: leárazni! Minek ide negyvenes cipő? Nekünk nincs akkora lábunk, mint a németeknek - szól az általános okfejtés -, nincs a nagy méretre elég kereslet. Egy tipikus láb - nyilván - harminchatos és kilences között van, ami se nem túl széles, se nem túl keskeny, a rüszt pedig tökéletesen ívelt.

Alapdilemma

Az alapdilemma általában a következő: vagy kevés pár cipőt veszünk sok pénzért - de azok már beszélni is tudnak! -, vagy sok olcsó és jópofát gyűjtünk be, amelyeket aztán minden szezon végén ki lehet - és kell is! - dobálni.

Az első szcenárióval az a baj, hogy egy nőnek egyszerűen nem lehet kevés cipője. Még a sok sem elég, hisz mindig kell még egy, nem igaz? A második eset pedig egyértelmű: az olcsó, műbőr cipők tönkreteszik a lábat, kényelmetlenek, gyorsan tönkre is mennek, még akkor is, ha véletlenül elsőre jól néznek is ki. A válasz tehát: sok olcsó jó cipőre lenne nagy szükség a piacon.

De hogy találjunk rá mégis azokra az igazán jó darabokra? Álljon itt néhány tanács - a cipővásárlás tízparancsolata -, amelynek lényege, hogy a vadászösztönt nem lehet egy pillanatra sem lelohadni hagyni.

1. Akármerre mész, mindig tartsd nyitva a szemed, mert néha egészen meglepő helyeken lehet jó cipőket találni!

2. Nézz utána, hol vannak a városban olyan outletek, ahol lábbelik is vannak (ezek a holmik sokszor a boltokba ki sem kerülnek)!

3. Ha elmész egy olyan cipőbolt mellett, ahová rendszeresen szállítanak külföldről egyedi darabokat (van már ilyenből egy jó pár), jegyezd fel a címeket a hosszú távú memóriádba!

4. Egyre több fiatal divattervező készít cipőket is, sőt páran egyenesen cipőtervezésre szakosodtak. Ha az ő modelljeiket keresed, tutira nem jön vele szemben az utcán a cipőd, és még az is lehet, hogy valamelyikük pont ugyanazt a lábbelit álmodta meg, mint te!

5. Ha nincs olyan barátnőd, aki mindig tud az összes akcióról, szerezz be egyet gyorsan!

6. Néha nézz vissza azokba a boltokba, ahol már vettél jó cipőt, még akkor is, ha éppen most nem is szeretnél új párat venni, mert lehet, hogy megtalálod azt a példányt, amit két hónap múlva hiába keresnél!

7. Mindig vigyél extra cipőpénzt, ha nyaralni mész!

8. Soha ne vegyél kényelmetlen cipőt, mert többnyire később még rosszabb lesz felvenni, mint a próba alkalmával!

9. Inkább azt bánd meg, hogy megvettél egy cipőt, mint azt, ha nem! Mély nyomokat tud hagyni a női lélekben egy boltban hagyott cipőszerelem.

10. Ne az érdekeljen, hogy mi a trendi, hanem az, hogy mi illik hozzád. Ha van olyan rövid időszak, amikor a két dolog egybeesik, használd ki a lehetőségeket!

Lola