István egy állami szervezetnél dolgozott, középvezetőként. Munkáját siker koronázta, hiszen mindig odaadással, szorgalommal és precízen dolgozott. Időről időre soron kívül lépett előre egyet felfelé a ranglétrán, ami azt eredményezte, hogy fiatal kora ellenére komoly sikereket könyvelhetett el.
Magánélete már nem alakult ilyen szerencsésen, megkeserítette az állandó pedantéria és kényszeresség. Napirenden voltak a viták, olyan apró ügyek miatt, hogy ő azt nehezményezte, hogy egy-egy könyv nem pontosan oda került vissza a könyvespolcra, ahol a helye volt. Kedvenc pillanata az volt, amikor a vacsora előtt átnézhetett a villa fogai között, hogy vajon az kielégítően van-e elmosogatva. Ilyen módon természetesen - hosszú haldoklás után - véget vetett a párkapcsolatának, és egyedül maradván mindenért a másikat hibáztatta.
Később talált magának egy szolgalelkű feleséget, aki vagyonáért, beosztásáért kötött vele szoros kapcsolatot. A nő igyekezett a villákat maradéktalanul fényesre törölgetni, ám a kapcsolatból hiányzott az életadó spontaneitás, amely a férfit arra sarkallta, hogy külső kapcsolatokban keresse az elevenséget.
Mind ez idáig nem tudta feldolgozni saját kényszerességét, mivel elzárkózik a belső világának megismerése elől, hiszen önmaga nem látja meg "saját oldalát", azt gondolja, a hiba a másikban van. Így elzárkózik mindenfajta külső segítségtől, amellyel önismereti útra léphetne.
Kunsay Melinda