Válogatós gyerekek, válogatós felnőttek

Az, hogy egy kisgyerek válogatós, és csak bizonyos ételeket hajlandó megenni, természetes folyamat, amely jó esetben iskoláskorra elmúlik. Ám vannak válogatós felnőttek is - esetükben a válogatósság ugyanolyan étkezési zavarrá válhat, mint az anorexia vagy a bulimia.

Vannak olyan felnőttek, akik nem "növik ki" a válogatósságot - sőt, az idő előrehaladtával az állapotuk csak egyre rosszabb és rosszabb lesz, míg végül válogatósságuk egyszerű különcködésből, igazi betegséggé válik. Helyzetük hasonlatos az anorexiás vagy a bulimiás emberekéhez: tudják, hogy az életük rossz - hiszen nem mehetnek el egy vacsorára, és gyakran űznek gúnyt belőlük -, és szeretnének megváltozni, de valami miatt nem képesek rá.

"Egyszerűen vannak olyan ételek, amelyek nem igazi ételek a számomra" - mondja Deanne Jade. "Nem tudom megmagyarázni az okát, és tudom, hogy teljesen irreális az, amit teszek, de mégsem tudom leküzdeni. Vannak olyan gyümölcsök, amelyek ugyanolyan extrémnek tűnnek a számomra, mintha egy parafa dugót próbálnék megenni."

"Nemcsak kevés dolgot eszem meg, de az is lényeges, hogy az hogyan van elkészítve. A ropogós dolgokat szeretem a legjobban" - számol be az életéről egy 59 éves amerikai férfi, Bob Krause, egy olyan honlapon, amelyet a válogatós felnőtteknek hoztak létre. "A sült krumplit imádom, a krumplipüré viszont undorít. Nem szeretem, ha össze vannak keverve az ételek, salátát például csak akkor tudok megenni, ha nem keverik össze a hozzávalóit. Ha össze van keverve, egyszerűen annyira rosszul leszek tőle, hogy ki kell mennem a mosdóba hányni. Szeretem a kólát és a sört, de csak akkor, ha jéghideg. Nem szeretem, ha az ételek darabolva vannak, csak akkor tudom őket megenni, ha vékonyabb szeletekre vannak vágva. Nem bírom azokat az ételeket sem, amelyeket túlságosan sokáig kell rágni, egyszerűen rosszul leszek tőle. Gyermekkoromban ettem utoljára húst, és akkor is csak úgy, hogy egészen apró darabokra vágták, hogy ne kelljen megrágnom. Nem szeretem a paradicsomot és gyűlölöm a fűszereket, mert úgy néz ki, mintha apró bogarak mászkálnának az ételemben. Vannak olyan ételek, amelyeknek már a nevétől rosszul vagyok, például hányingerem támad a perec szó hallatán."

"Sikeres vagyok az életben, saját céget vezetek, de az evési szokásaimon egyszerűen nem tudok változtatni" - folytatja Bob. "Nem egy kapcsolatom ment tönkre az ételek miatt. Azt hiszem, meg tudnám változtatni a hozzáállásomat, ha akarnám, de azzal egy részem meghalna."

Bár az még kérdéses, miért alakulhat ki ilyenfajta válogatósság valakiben, Krause szerint több oka is lehet ennek: a nyelési problémáktól kezdve a mániás depresszión és a Tourette-szindrómán keresztül egészen az ízek hipererős érzékeléséig sok minden közrejátszhat abban, hogy valaki mennyire lesz válogatós.

"Egy normális ember több ezer különböző ízt érzékelhet életében, aki viszont válogatós, önmagát korlátozza, mindössze 20-30 ízélményre. Ráadásul egy válogatós felnőttnek nem annyira egy étel íze a kiábrándító, sokkal inkább a textúrája" - állítja Marcia Pelchat étkezési pszichológus. "Sokan nehezen viselik el a paradicsomot: a külseje csúszós, a húsa furcsa állagú, a magokról már nem is beszélve."

Pelchat szerint az ilyen válogatósság pszichológiai eredetű betegség, amelyet meg lehet ugyan gyógyítani, de csak akkor, ha az alany igen elkötelezett. "Nem találkoztam még olyan emberrel, aki kigyógyult volna ebből" - teszi hozzá Bob Krause. "A legtöbbünk számára ez egy tudatosan vállalt életforma. Együtt lehet vele élni, bár az igaz, hogy igen nehéz."

Benda Viktória szerint a válogatósság olyan új keletű étkezési zavar, amelyet csak erősítenek a mindenki számára elérhető lehetőségek. "Valószínű, hogy valamilyen lelki zavar áll a háttérben, de az, hogy ilyen mértékig fajulhatnak a dolgok, az a modern társadalom számlájára írható, egyfajta civilizációs betegség" - mondja a pszichológus. "A válogatós emberek egyszerűen megtalálják azokat a formákat és lehetőségeket, ahol kiélhetik magukat. Ha csak egy-két étel állna a rendelkezésükre és nem lenne ekkora a választék, senki nem törődne azzal, milyen az ételek állaga. Az, hogy ez étkezési rendellenességgé alakulhat, akkor abban a bőség zavara is komoly szerepet játszik."