Válogatós gyerekek, válogatós felnőttek

Az, hogy egy kisgyerek válogatós, és csak bizonyos ételeket hajlandó megenni, természetes folyamat, amely jó esetben iskoláskorra elmúlik. Ám vannak válogatós felnőttek is - esetükben a válogatósság ugyanolyan étkezési zavarrá válhat, mint az anorexia vagy a bulimia.

A gyermekkori hatások, amelyek az étkezőasztal mellett értek minket, nagyban befolyásolhatják azt, milyen lesz az ételekhez való hozzáállásunk idősebb korunkban: szakértők szerint azok a gyerekek, akiket sok mindentől tiltanak el (pl. csokitól, édességektől), azok felnőttként sokkal inkább megszállottjai lesznek ezeknek az ételeknek - gyakran kockára téve ezzel az egészségüket.

"Bori soha nem volt rossz evő, de a nagymamák és a rokonok természetesen folyamatosan aggódtak amiatt, hogy milyen sovány" - meséli egy anyuka, Éva. "Mindig voltak olyan időszakok, amikor ezt vagy azt nem szívesen ette, vagy csak egy bizonyos elkészítési módot fogadott el. Éveken keresztül nem ette meg a nyers sárgarépát, a főttet viszont imádta. Az egyetlen dolog, amit valahogy nem bírt elviselni, az a csont volt. De ha leszedtük róla a húst, akkor azt minden további nélkül megette. Bori ma már egyetemista, és bármit hajlandó megenni, sőt, kifejezetten szereti az új ízeket. A csontundora megmaradt, de változatosan, egészségesen eszik."

"Zsófi tipikusan az a gyerek, aki a szakkönyvekben rossz evőként szerepel" - mondja egy másik gyakorló szülő, Ágnes. "Alig egy-két dolgot tudtunk belediktálni, azokból is csak falatokat evett meg. Voltak olyan időszakok, amikor csak és kizárólag banánon és spenóton élt. Ma már elmúlt húsz, és még mindig elképesztően válogatós. Semmilyen gyümölcsöt nem hajlandó megenni, és a zöldségek közül is csak néhányat, kizárólag leves vagy főzelék formájában."

Egy amerikai kutató, Marcia Pelchat szerint azokból a gyerekekből, akiknek a szülei megszállottan foglalkoztak az evéssel - akár negatív, akár pozitív kontextusban -, nagyobb eséllyel lesz válogatós felnőtt. Egyetért ezzel Benda Viktória is: ha egy szülő kellően lazán fogja fel a dolgokat, és nem akarja mindenáron etetni a gyerekét, akkor valószínűleg könnyebben vészelik át a veszélyes, válogatós időszakokat. "Mindenkinél vannak olyan napok, amikor egyes ételeket kevésbé, másokat pedig jobban kíván" - mondja a pszichológus. "Ez egy felnőttnél teljesen elfogadott, egy gyereknél viszont kétségbe eshetnek a szülők. Az, hogy nem akar valamit megenni, sokszor időleges dolog. Nem éri meg újabb és újabb variációkat felkínálni neki, mert ha egy kicsi látja, hogy az anyukája mekkora ügyet csinál az evésből, valószínűleg vissza is él vele. Ez az egyik olyan terület, ahol a gyerekek nagyszerűen irányíthatják a szüleiket."

Az kell, ami a reklámban van

A válogatós gyerekek jó része csak olyan, kereskedelmi forgalomban kapható ételt-italt hajlandó megenni, amelyhez valamilyen kellemes tevékenység köthető - még akkor is, ha ez ellen a szülők tiltakoznak.

"Hiába próbálom rávenni őket, hogy egyenek répát vagy almát, esetleg sovány csirkehúst, csak az kell nekik, amit a tévében látnak" - kesereg egy szülő egy amerikai fórumon. "Kénytelen vagyok megvenni nekik a cukrozott joghurtot és a halrudacskákat, mert akkor legalább esznek valamit. Egyébként készek egész nap éhezni, ha nem azt kapják meg, amit akarnak."

Egy átlagos amerikai kisgyerek naponta 58 tévéreklámot néz végig, ennek legalább a fele ételekkel kapcsolatos - jó részük pedig kifejezetten gyerekeknek szóló termék. "Egy szülőnek elég nehéz vonzóvá tenni egy adag brokkolit vagy grillcsirkét, amikor az élelmiszergyártó cégek játékokkal, rajzfilmfigurákkal, hírességekkel és jópofa reklámokkal vannak felfegyverezve" - állítja Margo G. Wootan, a Közérthető Tudományért Központ (Center for Science in the Public Interest - CSPI) élelmezéstudományi részlegének vezetője. "Egy anyuka hiába akarja egészségesen nevelni a gyerekét, ha a kicsi mást lát a reklámokban. Ezek a cégek igenis felelősek, és nem kellene olyan élelmiszereket reklámozniuk, amelyek árthatnak a gyerekek egészségének."

Egy ideális világban - legalábbis a CSPI szerint - a gyerekeknek szóló reklámokban gyümölcsök és zöldségek szerepelnének, nem pedig chips és üdítő. A csokoládékat és cukorkákat pedig nem olyan népszerű mesehősökkel próbálnák meg eladni, mint Shrek vagy Spongyabob. "A nagy cégek hajlamosak a szülőket hibáztatni" - mondja Michael F. Jacobson. "Pedig a reklámok egyre gyakrabban megkerülik a szülőket, és közvetlenül a gyerekeket célozzák meg."