I Love Mobil

A britek 80 százaléka szex közben sem kapcsolja ki a mobiltelefonját, sőt többségük "egyetlen napot sem bírna ki nélküle". Világszerte igaz: a mobil egyszerre épít közösséget és idegenít el, és változtatja meg radikálisan az emberi kapcsolatokat.

"A mobiltelefon - mint kommunikációs eszköz - tönkretette a közösség fogalmának korábbi definícióját, és alkalmas arra, hogy a segítségével az ember távol tartsa, sőt kizárja a mindennapi élet nyomását és elidegenítését" - állítja egyenesen Kate Fox társadalom-antropológus, egy londoni kutatóintézet, a Social Issues Reserach Centre (SIRC) igazgatója. - "Ugyanakkor, a mobiltelefonok a "21. század kerítései" is, hiszen "rájuk támaszkodva" eszközök a kezünkben, hogy halljuk a legújabb pletykát vagy társalogjunk egy kicsit a barátainkkal."

"A távközlés, az informatika és a média iparágainak konvergencia-eredményeként kiformálódó új média radikálisan változtatja meg az információhoz, tudáshoz való viszonyunkat, az ember-ember, ember-dokumentum, ember-számítógép közti kommunikáció formáját és tartalmát" - írja Szakadát István (Új média, üzleti kommunikáció, In: Bevezetés a szociológiába, BME). Az új technológiákkal "létrejön egy újfajta információs és kommunikációs tér" - állítja -, "amelyben átformálódnak az olyan társadalmi információ-termeléssel és -fogyasztással kapcsolatos fogalmaink, mint például a befogadás, a közösségi és egyéni tudás, a közösségi és egyéni cselekvés, a centrum és a periféria, a mobilitás, a globális és lokális térhasználat, illetve az emlékezet".

Hogy értette...?!

A mobiltechnológia általános használata magával hozta, hogy szinte minden személyes ügyünket, a magánéletünket is jórészt mobilon intézzük. Amellett, hogy bizonyos fokig a telefon összehozza az embereket, a "drót" - igaz ez egyaránt az e-mailezésre, a chatelésre vagy a mobilozásra is - igen-igen megnehezítheti a kommunikációt.
Nagyon könnyű például félreérteni egy sms-t vagy egy e-mailt, mert hiányoznak azok az apró, "magyarázó" gesztusok, arckifejezések vagy a testbeszéd jelei, amelyekből pontosabban lehet érteni, hogy mit akar a másik. Egy "Persze, menj csak bulizni ma este"-ből óriási veszekedés lehet két ember között, mert sms-en ez az üzenet sokféleképpen érthető, pláne akkor, ha már prekoncepció is létezik.

Félelem, gyanakvás, szkepticizmus

De vajon a mobiltelefonok ilyen mérvű elterjedése és azoknak a társadalom működési mechanizmusaira való, óriási hatása a fejlett világban azt jelenti-e, hogy az emberek teljes mértékben elfogadják ezt a kommunikációs eszközt, és nem félnek tőlük egy kicsinyt sem? Nem egészen.

Egy 2004-es felmérés szerint a britek például alapvető gyanakvással néznek mindenfajta új technológiára - nem úgy, mint a japánok, az amerikaiak, a németek vagy az olaszok. Egy másik kutatásból kiderült: hét évvel ezelőtt, a britek 70 százaléka mondta, hogy ordított már rá, magából kikelve a számítógépére a munkahelyén, valamivel kevesebben pedig azt is bevallották, hogy okoztak már fizikai sérülést a gépnek (a hardware ököllel való ütése által például) , ha az nem produkált valami "tőle elvárhatót".

A munkahelyi frusztráció, már ami a technikai eszközöket illeti, nem kifejezetten brit karakterisztika. Magyarországon is ugyanúgy jellemző a tünet, ami a számítógépeket illető képzés hiányosságainak, az irreális elvárásoknak és a valószínűleg nem túl inspirált vezetőségnek tudható be. A gyanakvás meglétére az egyik legjobb bizonyíték egy ominózus kérdés: "...és miért van nekem erre szükségem?" (ahelyett, hogy "Mikor tudjuk installálni?").
"Kérdés, hogy ez a fajta bizalmatlanság, hogyan hat egy ország egészére - képtelennek lenni arra ugyanis, hogy haladjunk az idővel, nem éppen a sikeres gazdaság jellemzője" - teszi fel a kérdést Elanor Taylor, a SIRC egy munkatársa.

"Miközben tehát gátlások nélkül és hangosan tárgyaljuk meg a magánéletünket az utcán, ejtjük a pasinkat egy sms-sel, vagy szinte "real time" látjuk, miként nyaral a barátunk a haverjaival (mert óránként küld egy fotót), ha egy kicsit mélyebbre megyünk a sztoriba, rögtön előtűnik az eredendő cinizmus, és a szemfülesség azzal kapcsolatban, hogy a mobilon való kommunikáció mégiscsak kicsit furcsa. Ez pedig ellenállást gerjeszt, és nem segíti elfogadtatni a mobilkommunikációs forradalom minden új vívmányát az emberekkel" - írja Taylor.

A CW kutatása a britek körében*

Mikor kapcsolja ki a mobilját mindenképpen?

Moziban:	50 %
Találkozókon:	33%
Étteremben:	24%
Éjszaka:	24%
Nyaraláson:	14%
Ha valakire nagyon figyelek:	14%
Hobbi vagy aktív pihenés művelése közben:	14%
Szex közben:	14%
Munkahelyen:	10%
Otthon, a szabadidőmben:	9%

Mikor tartja udvariatlannak, értelmetlennek a mobilkészülék használatát?

Vonaton:	9%
Pub-ban vagy bárban:	14%
Étteremben:	50%
Nyaralás alatt, ha a munkahelyről hívnak:	58%
Ünnepekkor (pl. esküvő) vagy temetésen:	73%
A vacsoraasztalnál, otthon:	78%

Hogy érezné magát, ha elveszítené a telefonját?

Teljesen felkavarva:	15%
Nem érdekelne túlságosan:	18%
Megkönnyebbülten:	2%
Izoláltan és elérhetetlenül:	25%
Nem is tudom, hogy bírnám ki:	9%
Aggódva amiatt, hogy mennyibe fog kerülni egy úja szerezni:	28%

Mit gondol arról, ha valaki vezet és mobilozik egyszerre?

Általában biztonságos úgy vezetni, hogy az ember az egyik fülét a mobilon tartja:	2%
Általában biztonságos, ha az egyik kéz szabad:	40%
Soha nem biztonságos:	56%
Nem tudja:	2%

*Forrás: a CW kutatása

ké