Gyurcsány magánszámát segítheti Göncz kinevezése

Saját bevallása szerint Göncz Kinga maga is meglepődött, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérte külügyminiszternek. Göncz semmilyen diplomáciai tapasztalattal nem rendelkezik, és eddigi nyilvános szereplései is azt mutatják, hogy az általánosságokon kívül nem mozog otthonosan a diplomácia világában. Csaba László egyetemi tanár szerint a magyar külpolitka nem áll a kor színvonalán, Göncz várható teljesítményét pedig még a koalíciós partner SZDSZ is bizonytalanul értékelte. A tapasztalatlan Göncz kinevezésével ugyanakkor erősödhet az utóbbi évek gyakorlata, amikor a diplomácia a kormányfő magánszámává vált.

"Aki láthatatlannak nevezi a magyar külpolitikát, az jobb, ha szemorvoshoz fordul" - jelentette ki május elején Somogyi Ferenc külügyminiszter a magyar diplomáciai munkát ért ellenzéki bírálatok kapcsán. Az elmúlt négy év legjelentősebb külpolitikai eseményeit végignézve azonban Somogyi kijelentése az indokoltnál kicsit magabiztosabbnak tűnik.

A 2002-ben - még Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter irányításával - kezdődött kormányzati ciklus első két éve uniós eufóriában telt. Ennek első lépése a csatlakozási feltételeket véglegesítő 2002 decemberi koppenhágai csúcstalálkozó volt. A csúcsot a magyar külpolikai vezetők sikerként értékelték, mivel az eredeti uniós ajánlatnál kedvezőbb megállapodást sikerült kiharcolni. Az Európai Bizottság adatai szerint így a jövő évig tartó uniós költségvetési ciklusban Magyarország nettó kedvezményezett, azaz több pénzhez jut az uniós kasszából, mint amennyit oda befizet, és kedvezőbbé vált az agrárgazdálkodóknak kifizethető támogatások összetétele is.

Igaz ugyanakkor, hogy a Magyarországgal kötött uniós megállapodásnál Csehország és két balti állam is több pénzt tudott kipréselni az EU-ból, legalábbis ami a támogatások mértékét illeti. Ezen kívül a magyar javaslatban (hasonlóan a lengyel megállapodáshoz) jelentős súlyt kapott a mezőgazdaság támogatása, ami épp az Unió egyik legtöbbet bírált gazdaságpolitikai irányvonala, ugyanis sokak szerint ez nem a gazdasági megújulást és a versenyképesség növelését, hanem az elavult, mezőgazdaságra épülő rendszerek fenntartását szolgálja.

Az uniós csatlakozásról szóló 2003 áprilisi népszavazás pedig már azt mutatta, hogy a kormánynak nem sikerült itthon eladnia az EU-t. Bár a csatlakozást támogató igen szavazatok aránya (83 százalék) megközelítette a szlovén rekordot, a részvétel meglehetősen alacsony, mindössze 45 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy a választópolgárok több mint fele nem igazán tudta eldönteni: jó-e vagy pedig rossz az országnak az uniós csatlakozás, vagy egyszerűen csak úgy gondolta, ez az ügy őt nem érinti, ezért fölösleges is szavaznia.

Nem tudtunk dönteni az USA és az EU között

Medgyessy aláírt

Az elmúlt négy év külpolitikai arctalanságának legszembetűnőbb példája a magyar politikusok határozatlan lavírozása az EU és az USA között. Már Kovács László is amerikai úttal kezdte külügyminiszteri körútját, majd 2002 végén Medgyessy is találkozott George W. Bush amerikai elnökkel. A magyar kormányfő "érdekesnek és izgalmasnak" értékelte a megbeszéléseket, ahol többek között biztosította Busht az USA iraki politikájának támogatásáról, és a békés megoldás mellett foglalt állást. Ezt alig két héttel később a NATO prágai csúcstalálkozóján is megerősítette, ahol kijelentette: Magyarország nem küld harcoló alakulatokat sem Afganisztánba, sem Irakba.

Két hónapot sem kellett azonban várni, hogy a magyar kormány nyíltan kiálljon a háborúpártivá váló amerikai külpolitika mellett. Medgyessy is csatlakozott ugyanis ahhoz a hét európai kormány- és államfőhöz, akik a Timesban megjelent írásukban az USA politikájának támogatására szólították fel a többi európai országot. A nyílt levél komoly nézeteltérést váltott ki az EU-n belül. Ráadásul Magyarország katonai elköteleződésére sem kellett sokat várni. 2003 szeptemberében előbb Irakba indult magyar egység, igaz, ez nem harcoló alakulat volt. Kevesebb mint egy évre rá már Afganisztánban is megjelentek a magyar csapatok, itt pedig hadműveleti feladatokat is elláttak. Később felmerült az is, hogy az iraki technikai zászlóaljat és harcoló egységek váltják fel, ez azonban végül mégsem történt meg. A magyar lelkesedés pedig újabb Bush-találkozót ért Medgyessynek.

Kudarccal távozott Kovács

A kormányfőváltás éve (2004) látványos kudarccal végződött a magyar diplomácia számára is, ami Kovács László külügyminiszter brüsszeli vesszőfutásában testesült meg. Kovács ugyanis bejelentkezett a tisztújítás előtt álló Európai Bizottság magyar helyéért. Kellemetlen volt már az is, hogy José Manuel Barroso, az új bizottság vezetője marasztalta a korábbi magyar biztost, Balázs Pétert, ez azonban még nem volt minden. Először az energetikai terület felügyeletét bízták Kovácsra, azonban az Európai Parlament felkészületlenség miatt (több más biztossal együtt) megbuktatta. Uniós pletykák szintjén felmerült, hogy Kovácsot lecserélik, a magyar kormány azonban kitartott jelöltje mellett, így Kovács adóügyi biztos lehetett, igaz, az EP figyelmeztette, lesz még mit tanulnia.