Gyurcsány magánszámát segítheti Göncz kinevezése

Saját bevallása szerint Göncz Kinga maga is meglepődött, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérte külügyminiszternek. Göncz semmilyen diplomáciai tapasztalattal nem rendelkezik, és eddigi nyilvános szereplései is azt mutatják, hogy az általánosságokon kívül nem mozog otthonosan a diplomácia világában. Csaba László egyetemi tanár szerint a magyar külpolitka nem áll a kor színvonalán, Göncz várható teljesítményét pedig még a koalíciós partner SZDSZ is bizonytalanul értékelte. A tapasztalatlan Göncz kinevezésével ugyanakkor erősödhet az utóbbi évek gyakorlata, amikor a diplomácia a kormányfő magánszámává vált.

"Eszméletlen lemaradásban vagyunk" - állította az [origo]-nak Göncz kinevezése kapcsán Csaba László közgazdász, egyetemi tanár, aki szerint a magyar külpolitika igazi sikertörténete 2002-ig tartott. Az azóta megkezdődött új szakaszt az értékelés szempontjából nagyfokú bizonytalanság jellemzi - mondta Csaba, aki szerint 2002-ig - amikorra lezárult az uniós csatlakozási tárgyalások oroszlánrésze - teljesültek a még Antall József által kitűzött célok: Magyarországot sikerült kimozdítani a kompországi státusból.

Antall három alapvető külpolitikai törekvést fogalmazott meg. Ezek a nyugati világhoz való csatlakozás és integráció, az önálló és jó szomszédságot kereső regionális politika, illetve a határon túli magyarok érdekeinek képviselete. Az első célkitűzés a NATO- és EU-csatlakozással tulajdonképpen lezárult. Csaba szerint azonban a NATO azóta sokat vesztett jelentőségéből: az oroszok vétójogot szereztek a döntésekben, és már az USA is a szervezet megkerülésével, alkalmi koalíciókban folytatja akcióit a világban. Ráadásul mire tagjai lettünk, az EU is válságba jutott, amit a közös alkotmány kudarca vagy a további bővíthetetlenség is jelez - a 2005 decemberében elfogadott pénzügyi irányelvekben ugyanis nincs pénz elkülönítve a további bővítésre.

Az antalli regionális politika alapját a négy visegrádi ország együttműködése adja, ennek intenzitása és tartalmassága azonban erősen változó. A határon túli magyarok érdekeinek képviselete pedig a magyar külpolitika egyik legsúlyosabb - belpolitikai vitákat gerjesztő - gondja, amit az elmúlt négy évben nem sikerült megoldani, Göncz keddi meghallgatása alapján pedig ebben a ciklusban sem lesz jelentős változás ezen a területen. A külügyminiszter-jelölt szerint ugyanis fontos ugyan a határon túli magyarokkal való erős kapcsolattartás, a magyarság újraegyesítését pedig az Európai Unióban kell megoldani. Ez azonban nem sok vigaszt jelent azoknak a (például Szerbiában vagy Ukrajnában élő) határon túli magyaroknak, akik messze vannak még a csatlakozástól.

Valószínűleg az sem vidítja fel őket, hogy a kormányprogram szerint az új kormány csak elég nagy kötöttségekkel támogatja az autonómiatörekvéseket. A dokumentum ugyanis úgy fogalmaz, hogy ezt csak az "európai elvekkel és gyakorlattal összhangban és az érintett ország demokratikus politikai erőivel szövetségben" teszi meg, ami ismerve a szomszédos országok vezetésének hozzáállását, gyakorlatilag azt jelenti, hogy nagy keménykedésre nem kell számítani a magyar kormány részéről.

Alkalmi politizálás

Csaba László szerint a 2002 utáni magyar külpolitikát jellemző ellentmondás az is, hogy a magyar külpolitika provinciálissá vált, és nem nagyon vesz tudomást arról, mi történik a világ többi részén, pedig, mint fogalmazott: "a világ nem csak az EU-ból áll". A legnagyobb gondnak azt tartotta, hogy "nincs vélemény", a magyar külpolitika 12 éven keresztül úgy szocializálódott, hogy nem lehet véleménye semmiről - például nem lehet kritizálni azt a klubot, ahol tagok akarunk lenni -, így nem véletlen, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy markáns álláspontot képviseljünk - mondta. Csaba szerint az Unión kívüli témákat alkalmi jelleggel kezeli a magyar diplomácia, és nem tudjuk, mit is gondoljunk például a Közel-Keletről, a Közép-Keletről vagy éppen a nemzetközi migrációról.

Hiányzik a háttér

Göncz keddi meghallgatásán azt mondta: egyre több nemzetközi példa van "civil" külügyminiszterre. Csaba ennek kapcsán a német Jürgen Möllemann példáját hozta fel. A tavaly ejtőernyős balesetben elhunyt Möllemann tornatanári diplomával lett a német gazdasági tárca irányítója a '90-es évek elején - emiatt sokat kritizálták -, ám miniszteri ideje alatt addig soha nem látott súlyt és hatékonyságot képviselt a minisztérium. Pedig Möllemann semmi mást nem csinált, csak következetesen kiállt apparátusa álláspontja mellett, és ha ő maga nem rendelkezett is kiterjedt gazdasági ismeretekkel, de volt mögötte egy kitűnő szakmai színvonalon álló minisztérium. A magyar Külügyminisztérium mögül azonban hiányzik ez a háttér - állította Csaba. Az ideális szerinte egy erőteljes szakapparátus lenne, bölcsek tanácsával, nagyszámú kutatással és tanulmánnyal támogatva.

A magyar diplomácia a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozással, pontosabban ezek említett gondjaival "elvesztette két mankóját". A többpólusú világ mindenféle kihívásai senkit nem foglalkoztatnak, a "láthatatlan külügyminiszter" nem veszett össze senkivel - mivel nem is csinál semmit. A tudományos kutatóintézeteket rövid pórázon tartják, a szaklap - a Külügyi Szemle - megjelenési gondokkal küzd, hiányoznak a tanulmányok, az intézmények, a muníció - sorolta Csaba László, hogy miért gondolja a magyar külpolitika hátteréről, előkészítéséről, hogy "nem a kor színvonalán áll".