BUDAPEST, FEBRUÁR 20.

8. sz.

A miniszterválságról keringő hírek, melyek az olvasóközönséget napok óta foglalkoztatták, most kisebb mérvben terjesztetnek a hírlapok által. Úgy látszik, a dolog még nem érett meg egészen. A jobboldal, mely erkölcsileg majdnem tehetetlen, szám szerint még mindig hatalmas, s így uralkodói előjogáról lemondani sem nem tud, sem nem akar. A kormányférfiak, kik az országgyűlési többségnek képviselői, legjobb akaratuk mellett sem hagyhatják oda a fényes, de kellemetlen miniszteri székeket mindaddig, míg a király bizalma mellettök szól. - Így tehát őfelsége Szt. Pétervárról való visszatéréseig ez ügy csendesen marad, hogy talán azután annál nagyobb hullámokat verjen. Másfelől a miniszterválság azért is bizonytalan, minthogy a jobboldal egyes töredékei tömörülni iparkodnak a nagy testtel, hogy közös erővel hassanak oda, miszerint a mostani miniszterek vagy megmaradjanak állásaikon, vagy a netán bekövetkező válság alkalmával ismét a jobboldalból kerüljön ki a kormány. Ha ez sikerül, akkor természetesen meghiúsulnak azok törekvései, kik a koalíció párthívei, kik ti. az összes pártárnyalatok vezérférfiaiból (Sennyey-, Lónyai-,- Széll Kálmán-, Ghiczy és Tiszából) álló erős többséggel rendelkező minisztérium által hiszik meggátolni az országgyűlés feloszlatásának szükségességét.

Pénzügyi állapotunk kiszámíthatatlan bajokba döntötte az államot, s okvetlenül gyökeres reformokra van szükségünk, de éppen azért a mostani országgyűlést feloszlatni nem lehet, minthogy csak az segíthet a bajon, ki annak okait ismeri. [...]

/mikszath/20060404budapest.html/mikszath/20060406ahet.html