Éhínségek és éhezőművészek

 

Az éhezés nagy túlélői

Több éhezőművész állított fel éhezési rekordokat pusztán megélhetési célból. Ilyen volt például Succi és Merlatti, két olasz mutatványos, és ilyen volt Jacques is. Jacques Londonban 1890-ben 42 napig, 1891-ben pedig 50 napig bírta evés nélkül. Merlatti 1885-ben Párizsban szintén elérte az 50 napos rekordot. Succi számos esetben adott elő "éhezőszámot", ezek hossza 21-46 napig terjedt. Az egyik ilyet kora egyik híres táplálkozástudósa, Luciani professzor alaposan tanulmányozta. A 40 napos koplalás során Succi testsúlyának 25 %-át veszítette el.

Az éhezőművészek mindannyian életben maradtak. Ők ugyan mind komoly előkészületek után fogtak hozzá a koplaláshoz, de feltehető, hogy egy egészséges, jó erőben lévő ember minden különösebb előkészítés nélkül 2-3 hétig a vízen kívül megvonhat magától minden tápanyagot úgy, hogy abból a szervezetének semmiféle maradandó kára nem lesz.

Önkéntes éhhalálra is találunk példát az irodalomban; így egy Viterbi nevű ügyvéd, aki gyilkosság miatt halálra volt ítélve, hogy a kivégzéstől megmeneküljön, agyonéheztette magát. 17 napig bírta csak ki a koplalást, igaz, hogy ő vizet sem ivott.

Mark Twain saját koplalásairól írja, hogy minden meghűléses és lázas betegségére az evés szüneteltetését választja gyógyszerként, és ez mindig használ. Beszámol később négy tengerészről, akiknek leégett a hajója. 25 nap múltán találtak rájuk, mind a négyen életben maradtak, pedig nem volt élelmük, evés nélkül kellett kibírniuk a több mint 3 hetes időszakot.

Ezeknek az éhezési rekordoknak a sora hosszan folytatható, s mind az emberi szervezet csodálatos alkalmazkodóképességét bizonyítják.

(A Kihívás-2003. nyomán)