Éhínségek és éhezőművészek

 

Az írországi burgonyavész

A XIX. század közepén zajlott az ír történelem egyik legmegrendítőbb tragédiája. 1845-ben egy élősködő tönkretette a krumplitermés, az írek legfobb táplálékának nagy részét, és kezdetét vette a Nagy Éhínség. Az angolok kegyetlensége miatt, a tömeges kilakoltatások következtében férfiak, nők és gyermekek ezrei haltak éhen a nyílt mezőn, miközben nap mint nap élő állatokat és gabonát hajóztak be Írországban, hogy Angliában eladják.

Az éhínség áldozatainak száma mérsékelt becslések szerint is elérte az egymilliót, miközben újabb másfélmillió ember kényszerült kivándorlásra. A századfordulóra Írország lakossága nyolcmillióról a felére, négymillióra apadt.