Éhínségek és éhezőművészek

 

Járvány és éhínség a Kárpát-medencében

Az 1700-as évek nagy természeti katasztrófái nem kímélték Magyarországot sem. I. József feloszlatni kényszerült az 1708-as és az 1709-es pozsonyi országgyűlést is, mert az országban pestisjárvány tört ki. Az áldozatok száma az erdélyi területeken a százezer főt is elérte, a földeken szünetelt a munka, az állatok őrzés, gondoskodás és takarmány nélkül maradtak, a következmények szinte törvényszerűek voltak: 1710-re a pestis mellett már az éhínség is szedte áldozatait.

Nem volt jobb a helyzet a Szepességben sem, ahol a középkor évszázadaiban a nemesség hatalmi harcain, a vallási háborúk, felkelések mellett szembe kellett nézni a XVII. században többször is lesújtó pestisjárvánnyal és éhezéssel is. Mindez két idoszakban (1710-1712, és 1738-1742) országosan mintegy 300.000, a Szepességben pedig 20.000 ember halálát okozta. A járvány és az éhínség a kereskedelemre, a fejlődő iparosodásra nézve nagyobb kárt okozott, mint sok háborús veszteség.