Éhínségek és éhezőművészek

 

Háborúk és járványok gyakran tizedelték az emberiséget. Egyik sem végzett azonban olyan mértéku pusztítást, mint amilyet a nagy éhínségek okoztak a történelem során. Ugyanakkor lélegzetelállító rekordok születtek a szilárd táplálék nélküli túlélésben, melyek az emberi szervezet különleges alkalmazkodóképességét bizonyítják.

Katasztrófák évszázada Franciaországban

A XVII. századi szeszélyes időjárási ciklusok, meteorológiai katasztrófák és az azt követő vészes terméscsökkenés nem kímélte a francia gazdaságot és a francia népet. Az évszázadnak volt két olyan éve, amikor az éhezés és a járványok együttesen több áldozatot követeltek, mint az első világháború francia veszteségei négy év alatt. 1630-ra katasztrofálissá vált a gazdasági helyzet, ami aztán több periódusban - 1661-ben, 1693-ban és az 1700-as években is folytatódott.

1692-ben például ilyen jelentést kapott Párizs délnyugatról: "nagy és élénk kukacok mozognak a borsó és babszemekben. A fákon rohad el a gyümölcs, a tőkéről a szőlő, véget nem érőek a tavaszi fagyok és nyáron folyton esik." A helyzet azonban az ország más részein sem volt kedvezobb. Az augusztus elejéig tartó őszies, csapadékos nyarat (volt olyan terület, ahol 19 napig esett egyfolytában az eső) hirtelen három hetes trópusi kánikula követte. A búza a földön feküdt és az egyébként is gyenge termést alig lehetett learatni. És nem volt jobb a helyzet a haszonnövények, a zöldség-, vagy a gyümölcstermés terén sem. A sík vidékeket és a kutakat belvizek szennyezték. A járvány elkerülhetetlen volt. A franciák a búzahiányt rozzsal pótolták, de a földeken a csapadékos időjárás miatt elszaporodtak az anyarozs gombák, aminek következtében fellobbant a fekete halál utáni legrettegettebb középkori betegség, a tűzpestis.

L. Lachiver francia történész és demográfus szerint 1692 és '93 között 2.836.000 ember halt meg Franciaországban. Fénelon író, katolikus prelátus azon kevesek közé tartozott, aki fel merte tárni a tényeket XIV. Lajos elott: "Felséged nép,e amelyet úgy szeret, mint saját gyermekét, éhen hal. A termoföldeket elhagyták a parasztok. A városok elnéptelenedtek. Az iparágak elsorvadnak. A munkásokat senki nem táplálja... Egész Franciaország ma olyan, mint egy reményét vesztett hatalmas kórház, provízió nélkül."

XIV. Lajos nem lelkesedett Fénelon leveléért és bírálataiért, így a problémára egy a történelemben jellemző megoldást talált: kegyvesztetté tett az írót. Jaj a rossz hír hozójának.