A Baltikum országai: Észtország, Lettország, Litvánia
Az 1980-as évek szovjet reformmozgalmai - például a glasznoszty - felerősítették a függetlenségi törekvéseket a Szovjetunión belül, így a Baltikumban is. Litvánia volt az első szovjet tagállam, mely bejelentette függetlenségét 1990. március 11-én. Észtország 1991. augusztus 20-án követte a litván példát, míg egy nappal később Lettország is bejelentette elszakadását Szovjetuniótól. Eleinte úgy tűnt, hogy Gorbacsov nem fogja engedni a szovjet tagországok kiválását (a szovjet erők fellépése 13 ember halálát okozták Litvániában), de később meghátrált. Ezt követően mindhárom országban szabad választásokat tartottak.
A függetlenség emlékműve Talinnban. A két oszlop közti hiány a szovjet megszállást jelképezi. |
A három ország gazdasági színvonala eltérő, mégis voltak bizonyos lépések, amelyeket a rendszerváltás után ugyanúgy meg kellett tenniük: megindult a gazdaság liberalizálása, a privatizációt is gyorsan elindították. A külföldi befektetők által kedvelt célpontokká váltak, ami a három ország gazdaságán nagyot lendített. Nagy előnyük volt, hogy volt szovjet tagállamként semmilyen állam- és külső adósságot nem örököltek, így "nullszaldóról" indulhattak. Az átmenet legsikeresebben Észtországban ment végbe, melynek gazdasága a másik két tagállamhoz képest kevésbé kötődik a volt Szovjetunióhoz (azonban még így sem kerülhette el az 1998-es orosz válság hatásait). A legkevésbé sikeres balti állam Litvánia, ahol késve indultak csak meg a szükséges reformok. Mindhárom országnak van azonban egy olyan jellemzője, mely a közép-európai államok számára pozitív példaként szolgálhatna: prudens gazdaságpolitikát folytatnak, tehát kínosan ügyelnek arra, hogy gazdaságuk megfeleljen a külső jogszabályoknak és a belső szabályzatoknak is.