Rendszerváltás az új EU-tagállamokban

2004. május 1-én nyolc olyan állam csatlakozott az Európai Unióhoz, mely a vasfüggöny leomlása előtt a keleti tömbhöz tartozott. Cikkünkben bemutatjuk, milyen gazdasági és politikai változások jellemezték leginkább ezeket az országokat a rendszerváltás közben a 80-as, 90-es évek fordulóján.

Csehország és Szlovákia

A két ország rendszerváltása egy ideig közösen zajlott, hiszen 1993. január elsejéig egyazon államszövetséghez, Csehszlovákiához tartoztak. A csehszlovák vezetés az 1968-as prágai tavasz eseményeit követően a reformok minden formájától elzárkózott, így a rendszerváltás idején a csehszlovák gazdaság - például Magyarországhoz képest - elmaradottabb volt. Dacára annak, hogy az országot gazdasági és politikai szigor jellemezte, a 70-es évektől normalizációs időszak kezdődött, minek következtében ellenzéki csoportosulások jöttek létre és vittek véghez olyan látványos akciókat, mint például az ellenzékiek emberi és politikai jogaiért fellépő Charta 77.

Az emberi és polgári jogi szervezetek, az egyházi személyek kritikái voltak az előzményei az 1989. november 17-én kiteljesedő tiltakozásoknak, melyek politikai fordulathoz, az ún. bársonyos forradalomhoz vezettek. A csehszlovák kommunisták hatalma pár hónap alatt szétesett, és megindultak a kerekeasztal-tárgyalások. Az ellenzék erői két nagy tömörülésben egyesültek, de nem ideológiai alapon, mint például Magyarországon, hanem nemzeti alapon. Itt már felsejlett az ország szétszakadásának lehetősége, mely egyre elkerülhetetlenebbé vált annak ellenére, hogy a két ellenzéki erő nyerte meg az első szabad választásokat.

A megalakuló kormány még a szétszakadás előtt gazdasági sokkterápiával igyekezett új vágányra helyezni a csehszlovák gazdaságot. Gyors privatizáció (a nálunk mostanában kifulladó magánosítás északi szomszédainknál 1996-ra gyakorlatilag befejeződött), árliberalizáció, monetáris megszorítások, az elharapódzó infláció megfékezése jellemezték a folyamatot. A hirtelen sokkterápia eredményeként a gazdaság már 1993-ban növekedési pályára állt (bár relatíve alacsony maradt), viszont negatív mellékhatásaként 1997-től válságot okozott.

Lengyelország

Lengyelországban a szocialista pártvezetés a 70-es évektől kezdve reformintézkedéseket léptetett életbe, melyet - a Szolidaritás független munkásszervezet 1980-as színre lépése után bevezetett szükségállapot alatt - újabb reformok követtek. Engedélyezték például a nyugati tőkéjű vegyes vállalatokat. A politikai és jogi lépések is új vonalat mutattak: a kommunista országok közül elsőként Lengyelországnak lett alkotmánybírósága és emberjogi ombudsmanja. 1988 után újra legalizálták a Szolidaritást, mely nemsokára tárgyalásokat kezdett az állampárttal. Ennek eredményeként 1989 augusztusában felállt a szovjet tömb első nem kommunista vezetésű kormánya, a Szolidaritás vezérét, Lech Walesa-t pedig köztársasági elnökké választották.

A Szolidaritás már 1980-ban létrejött

A Lengyelországban kormányra kerülő ellenzéki vezetők a sokkterápia mellett döntöttek. Az 1989-ben körülbelül 600 százalékos inflációt sikerült egy év alatt a hatodára csökkenteni, a kereskedelmi korlátokat megszüntették és a magánvállalkozásokat is teljes szabadsághoz juttatták. Ez ahhoz vezetett, hogy a lengyel gazdaság a keleti régióban először, már 1992-ben növekedési pályára állt. Továbbra is súlyos gondokat okozott azonban a gazdaság elavult szerkezete: a lengyel mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 20 százalék körülire volt tehető (szemben a nyugati gazdaságokkal, ahol ez az arány 5 százalék alatti), míg a nemzeti össztermék mindössze 4 százalékát termelte meg az agrárium. Habár hazánkhoz hasonlóan Lengyelország jelentős adósságteherrel nézett szembe a rendszerváltás idején, ennek egy részét sikerült eltöröltetniük, vagy átütemeztetniük (szemben Magyarországgal).