Egyre gyakoribb a kiégés-szindróma

Az Európai Unióban, így Magyarországon is - főleg a növekvő stressz, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése és a fokozott leterheltség miatt - az utóbbi években egyre többeket érint az úgynevezett kiégés-szindróma, amely később esetleg súlyosabb problémához, például depresszióhoz vezethet. Sokszor a páciensek fel sem ismerik, hogy komoly pszichológusi segítségre lenne szükségük. Mik a betegség tünetei, hová fordulhatunk segítségért, és milyen megelőzési lehetőségek vannak?

Dr. Plette Richárd, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) Munkalélektani Osztályának pszichológusa ezzel kapcsolatban azt a felvilágosítást adta, hogy először - amennyiben erre lehetőségünk van - a munkahelyünkön lévő foglalkozás-egészségügyi centrumokhoz kell fordulnunk. Ezek a néhány nagyobb cégnél már meglévő központok azért nyújtanak jó terápiás kezelést, mert a betegség komplex természetének megfelelően pszichológus, orvos és mentálhigiénés szakember is segítségünkre lehet a mielőbbi gyógyulásban. "Akinek a munkahelyén nincs ilyen lehetőség, az háziorvosától érdeklődjön a terápiás lehetőségekről, aki a megfelelő szakemberhez irányítja. Nagyon fontos kiemelnünk, hogy a kiégés-szindróma következményeként súlyos depresszió, túlzott alkohol- vagy kábítószerhasználat is sok esetben előfordul. A legfontosabb teendőnk tehát elsősorban a kórkép létrejöttének tudatos megelőzése, ha pedig a betegség mégis létrejött, felértékelődik a közvetlen környezet és a család figyelme és segítsége" - mondta a szakértő

A kiégés-szindróma megelőzésének lehetőségei

A szindrómával kapcsolatban a legfontosabb a megelőzés - olvasható Prof. Dr. Morvai Veronika, a Semmelweis Egyetem Munka- és Környezet-egészségtani Tanszék vezetőjének tanulmányában. Mivel a kiégés-szindróma elsősorban egészségügyi dolgozóknál és pedagógusoknál jelentkezik, ezért nagyon fontos ezeken a munkahelyeken a támogató rendszerek kiépítése: folyamatos esetmegbeszélések, szakmai továbbképzések, kommunikációs gyakorlatok, valamint a kollegiális konzultáció megléte. Kiemelkedő jelentőségű továbbá, hogy a munkatársak figyeljenek egymásra, változatos programokat próbáljanak szervezni a munkahelyi elfoglaltságokon kívül is. A munkavállalóknak biztosítani kell beosztottaiknak a megfelelő anyagi elismerést, az önmegvalósítás lehetőségét, és hogy a személyes motiváció egy-egy adott feladattal kapcsolatban ne vesszen el. Az orvosok és pedagógusok esetében különösen nagy rizikófaktor lehet, hogy túlterheltek és nem kapják meg munkájukhoz a szükséges támogatást. Az érintett segítő foglalkozásúaknak és a felsorolt többi érintett szakma képviselőinek pedig saját életükben is fontos biztosítaniuk a mindennapi változatosságot, mind a tevékenységek, mind pedig az egészségmegőrzés körében. Amennyiben erre lehetőség van, teremtsük meg magunknak a lelki feltöltődés lehetőségét (akár fizetés nélküli szabadság felhasználásával), valamint válasszuk szét a munkát és a magánéletet. - olvashatók a "jó tanácsok" a tanulmányban.

A szakértők véleményét összegezve elmondható, hogy a kiégés-szindróma egy egyre többünket érintő kórkép. Kialakulásának központjában az irreális munkahelyi elvárások, a növekvő stressz, a fokozott leterheltség, illetve az alacsony erkölcsi és anyagi megbecsültség állnak. A tünetegyüttesből való kiút az életmód és az önmagukról való gondolkodás átszervezése, az önismeret bővítése, a saját igények, értékek, célok és elköteleződések felismerése által lehetséges, s gyógyítása komplex terápiát igényel.