Egyre gyakoribb a kiégés-szindróma

Az Európai Unióban, így Magyarországon is - főleg a növekvő stressz, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése és a fokozott leterheltség miatt - az utóbbi években egyre többeket érint az úgynevezett kiégés-szindróma, amely később esetleg súlyosabb problémához, például depresszióhoz vezethet. Sokszor a páciensek fel sem ismerik, hogy komoly pszichológusi segítségre lenne szükségük. Mik a betegség tünetei, hová fordulhatunk segítségért, és milyen megelőzési lehetőségek vannak?

Forrás: [origo]

"A kiégés-szindróma létezése és elfogadottsága egyetlen uniós országban, így Magyarországon sem kérdőjeleződik meg, azonban a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) -rendszerben fődiagnózisként még nem használható" - mondta kérdésünkre Surján György, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főosztályvezetője. "Néhány másik hasonló tünetegyüttes, mint például az akut stressz-szindróma vagy a poszttraumatikus stressz-szindróma azonban igen hasonló szimptómákat okoz - és a BNO-rendszerben fődiagnózisként szerepel -, így az orvosok betegeiket ezeken a kódokon jelentik be. Ezért minden a kiégés-szindrómával rendelkező páciens megfelelő ellátásban részesül" - mondta a szakértő.

Surján fontosnak tartotta még kiemelni, hogy a betegség előfordulásának pontos arányáról Magyarországon, illetve általában az Európai Unióban jelenleg nem rendelkezünk adatokkal, de a nemzetközi tendenciák és felmérések arra utalnak, hogy sajnálatos módon pár éven belül eben a régióban is sokkal több hasonló tünettel rendelkező pácienst fognak regisztrálni. Általános változás még, hogy a régebben elsősorban a 40 év felettieket érintő betegség a munkahelyi követelmények szigorodása miatt mára a 30 év felettieket is veszélyezteti, és egyre fiatalabb korosztályokban jelenik meg.

Nálunk főleg az orvosok, nővérek és a tanárok érintettek

A kiégés-szindróma Magyarországon elsősorban az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok között fordul elő. Az eddigi egyetlen felmérést orvosok körében a Magatartástudományi Intézet egyik kutatócsoportja végezte el. A vizsgálatba bevont 187 orvos és egyéb egészségügyi dolgozó több mint 60%-ánál a kiégés-szindróma valamelyik jellegzetes tünete jelentkezett, s 33%-uknál jelentős teljesítménycsökkenést tapasztaltak a munkahelyen. Nemzetközi összehasonlításban (svájci, finn, francia, amerikai és brit vizsgálatok) ezek az eredmények rendkívül hasonlóak voltak.
Az érzelmi kimerülés elsősorban a női egészségügyi munkavállalókra, míg az elmagányosodás, elszemélytelenedés a férfi orvosokra volt inkább jellemző. A tanulmány egyik legfigyelemreméltóbb eredménye ezenkívül az, hogy a kiégés-szindróma előfordulása minden esetben egyenes arányú kapcsolatot mutatott a rossz egészségmagatartással (helytelen és rendszertelen táplálkozás, mozgásszegény életmód), a munkahelyi stressz erősödő jelenlétével, illetve az alacsony erkölcsi és anyagi megbecsültséggel. Ez is arra utal, hogy egy komplex, sok tényezőt magába foglaló kórképről van szó.
A kutatócsoport jelenleg is végzi vizsgálatait, s az orvosoknál kapott eredményeket szeretnék összehasonlítani a pedagógusok és más segítő foglalkozású személyek körében végzett felmérések tapasztalataival.